Nőnapra, egy régi lánynak

Vége lett az éjnek,

s a hajnali rózsafényben

oly jó karodnak ölelése,

hajadba arcod miért rejted,

él a piruló kamaszlány benned?

 

Csak én vagyok veled,

ki hűséget esküdött neked,

a régi srác, ki veled őszült,

emlékszel, egyszer azt ígértük,

majd szépen öregszünk meg együtt.

 

Érzed a friss tavaszt?

Virágot hoz, mint én, neked,

az élet csodálatos veled.

Valóság voltál, nem képzelet,

köszönöm, hogy voltál, Istenem!