Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Naplemente után
amer• 2014. október 22. 11:19
Ellobbant hát az utolsó láng is,
halványan mert csak lobogni,
varázsa volt szemed sugarának,
nem tudom tüzét feledni,
utolsó csillagként ragyogtál át
a rám boruló alkonyon,
tudtam, a szerelem életet ad,
ha akarom és vállalom.
Ameddig álmodni merek, még élek,
lágyan, messziről szeretve
téged, és hűségesen követve
lépted, hiányodat tűrve
hinni akartam, lenyugvó napom
arcodra mosolyt simíthat,
hittem, még virrad rám egy csodás nap,
mely felvidítja sorsomat.
Vállaltam bátran a kockázatot,
hogy összetörheted szívem,
hiszen hajamat árnyalja a dér,
s az idő sem kedvez nekem.
Ma már nem is tudom, hogy merre jársz,
egy tenger választ tőled el,
mélyülnek az arcomon a ráncok,
s élek tetetett közönnyel.
Sorsomnak hát végleg szárnya hullott,
hisz áltattam magam csupán,
most koptatom üres óráimat,
verset írok rólad sután,
sírnom kéne az eget tagadva,
megkövezni az álmomat,
fáj ez a kegyetlen szerelem, mert
belém égette arcodat.
Rozella2014. december 9. 08:41
szép, kicsit(vagy nem is kicsit) melankólikus vers, csipetnyi rezignált önsajnálat is van benne,(kibe nincs?), de hát az álmaink már csak ilyenek, viszont szerencsére nem öregszenek velünk:)
azuur2014. december 8. 21:15
Nagyon szép vers.
amer2014. október 23. 21:01
Köszönöm, hogy meglátogattál!
Törölt tag2014. október 23. 18:35
Törölt hozzászólás.
amer2014. október 23. 12:26
https://www.youtube.com/watch?v=1cN-R2nH ML4
Köszönöm!
Bugatti3502014. október 23. 09:35
..fájón szép vers!
amer2014. október 23. 07:30
Köszönöm kedves Tímea!
Ametisz2014. október 22. 21:38
Nagyon megérintő szívből jövő érzések!:)
amer2014. október 22. 21:19
Köszönöm kedves Mária és kedves Erika!
csillogo2014. október 22. 20:13
Szép a versed!
BakosErika2014. október 22. 19:06
Ameddig álmodni merek, még élek,
lágyan, messziről szeretve
téged, és harcolva hűségesen
érted, hiányodat tűrve...
Megérintő, szomorú gondolatok.
Szeretettel és szívből olvastalak.
amer2014. október 22. 18:59
Kedves vendég voltál nálam, kérlek látogass meg máskor is.
Kicsikinga2014. október 22. 15:45
Jó itt csendben lenni, ami lételemem.
Kicsit (?!) elmerengek, gondolkozom, majd halkan becsukom az ajtót, és tovább megyek.
Sokszor visszatérek, azt is csendben.
Köszönöm a szép időt, amit itt tölthettem!