Csak nem szerelem?

Varázsos? Inkább mesés?

Mikor gondban elmerülten,

lökdösődve a tömegben,

meglátod Őt hirtelen,

azon nyomban áramütés

vibrál át a testeden,

úgy ráz meg a felismerés:

Ő az, akit kerestél,

kinek létezésében

talán már nem is hittél.

 

Most amikor előtted áll,

toporogsz ügyetlenül,

mint egy zavart öreg kamasz,

beszéded is kizökken,

tátogsz mint egy ifjú mamlasz,

és  bámulod időtlen,

izgalomtól arcod halvány,

gyöngyözik a homlokod,

és mert őrölt eddig magány,

megszólítása is talány:

„Kézcsókom, kedves kisasszony!”

(Hülye! Ne légy anyámasszony!)

 

Bizony Pajtás, ez nem csapás,

hanem égi kegyelem,

mert az áramütés nem más,

mint egy sodró szerelem,

ezért aztán ne tétováz,

nem tart vissza semmi sem.

(még leszólós hsz sem)