2015.12.10.
mit néztél?
tenyeret, táncot?
szemekben a gyöngyöt, láncot
a nyakban maradt pillanatnyi fémet,
eső-ázottan vak reményeket,

mit néztél, magadat, téged?
hogy hol maradt a tény, a végleg,
és sáncok mögött, hogy valami látszik még?
Mit gondoltál, tán maradt még?

Mint a folyó, ha víz viszi,
iszik és mindig elnyeli,
telhetetlenségek medre mily üres,
mindig csak inna, és keres.

Kötelek kötnek, s kötegszenek
kiknek a helye még helytelen,
s nem értik milyen, ha otthonról,
megértést őrzöl, mi dalol

és mondanád, be kár a szó,
boldogtalan kit értés bánt,
elfogadom, hogy van ki vak,
irigy sötétség, a szó is kár...
________

mi maradt belőled - 2015.03.03.

csiszolt gyémántok zászlaja
loboghatatlan kemény illúzió,
fényjátéknak hűvös otthona
elemezhetetlen össze-vissza,

szeszélye kéje, vihar - átfutó,
morzsa, magába hulló, beforduló,
s öncsapda mézén elcsúszó,
szomorú - szegény - belül ......
______________ _________

Ha néha nem értelek,
ne haragudj reám...
Nem azért van, mert nem akarlak megérteni,
csak azért, mert én nem tudok, te lenni!
______________ __

Szerkesztő: kapocsi.ancsa

Figyelők: 13

Tartalomjegyzék

Jogi tudnivalók

• Barátság(1)
• Életmód(1)
• Gondolatok(9)
• Gyász(1)
• Személyes(11)
• Szórakozás(1)
• Vers(44)
• Zene(4)
• Egyéb(75)

• RSS
• Facebook
• Hírlevél

• Vers az oldaladra
• Ünnepi scriptek
• API

• GyIK
• Linkelj ránk!
• Fejlesztői blog
• Kapcsolat

• Eternus
  régi magyar versek
• Citatum
  idézetek