Lélekhorzsoló ( valahol...)

kapocsi.ancsa•  2021. január 10. 09:02  •  olvasva: 106

Tenyerembe bújik lenni a végtelenség maga,

ha már eljött, lennie kell, ha kell, ha nem szava,

összehúzná néha testét, lelkét rejtené a vágy,

ne lássa meg, ne vágyja így, szüntelenül a világ

 

te is, én is, bújunk egyre, 

(kicsinyre elrakott csoda)

hogy őrzöm és őrzöd, nem baj, ha öltött,

összevarrt kelméje sora

 

melegre óvott, didergősre égett,

ellentétek tettek két kezem közé,

hogy szólt a lassú, lépésed hordó

időtlenséged, lélekhorzsoló

 

elfogyok, telek, Hold leszek, kerek,

látható láthatatlanságom a bor,

koccintok is rád: olykor -olykor,

ha utolérsz, s ha utolérlek válaszolsz

 

valahol


Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

kapocsi.ancsa2021. január 11. 07:00

@csillogo:
Köszönöm :)
Magunkat is, másokat is utolérjük, olykor olykor.
Ölellek

kapocsi.ancsa2021. január 11. 06:57

@Pera76:
Teljesen ott a pont
Köszönöm a verset, nem ismertem.
Egyszer egy idősebb költő azt írta nekem, néha megszólítana egy-egy versben, mert a verseknek valakihez szólnia kell.
Azt hiszem idő kellett, de értem.
Puszi és Köszönöm

kapocsi.ancsa2021. január 11. 06:54

@Zerge: :)
Nem is kérdés, hogy mi döntjük el, van e végtelenség, a saját világunkban, mennyire engedjük szabadon. vagy valami ilyesmi
Puszik

kapocsi.ancsa2021. január 11. 06:50

@skary: szép napos napot, ja nem havazást inkább :)

csillogo2021. január 10. 19:29

majd utolérlek - valahol és majd válaszolsz - belső kis horzsolásaink, szemezget belőle mindenki ! :)
Puszik

Pera762021. január 10. 18:56

Valamiért ez jő ide most:

"Egyedül vagyok ebben a versben,
és attól félek, hogyha kinyílik is
valahol egy ajtó, végül nem lesz,
aki bejöjjön rajta, hogy a névmások
már jó ideje nem jelölnek senkit,
csak azért kellenek, hogy legyen
néhány belátható viszony: kinyúlt
ingvállhoz a fogas, kanálhoz a vajból
kimetszett rész."

(Závada Péter)

Zerge2021. január 10. 13:57

Mi is volt a kérdés? 😉

Szép! Mint mindig 😍

skary2021. január 10. 11:21

válaszolok :)