pergamen
Zenehalkan dúdoló
Míg csendedben motoszkálnak zajok,
és árnyékaidnak hangjában elveszel,
ahogy a fák fújják arrébb és levelek
formálják formádat, csend leszek.
Megbúvok nálad, míg tart a tél
bennem, míg helyet majd nem remél,
semmi és valami közt leszek,
várok míg felkapsz és szó lehet
belőlem.
Addig csak fények tipegése a véred,
addig csak halkan téblábol a dalban,
s nem talál helyet, senki más helyett,
nem lehet: rohanó - Időnk mind felbukó.
Elmondom, mondanád meglehet
te is, csak hagynám, a szó jöhet,
szélként vagy sálként majd körbevesz,
szívembe fészkel és feléleszt.
Míg csended így hallgat, én megvagyok,
csak néhol ha halkan majd dúdolok,
félek meghallod és megzavar,
felébredsz és elfutsz a zajokkal.
Csak halkan megsuttogom, mit lehet,
fel kell majd keltenem lelkedet:
Emlékszel? Emlékszem... szó vagyok,
tenyered ölében meghalok.
Ha hagyod...
Juhász Magda: De jó lenne...
szétdűlős Tincs-más
ez otthonom, az társam,
ez paplanom, az ágyam,ez takaróm de elhagyom,földre lóg - volt vágy, ez pamlagom, az hencser,ez kávéháznyi fekhely,az borvarázs, nem is hibás,szédülős, tincs-más, ez tenyerem, az hangom,amaz meg a gangon,peronon, az oldalon,oldalgó hintó, ez nyomtalan, az hangos,mért kiabál ha zajt mos,hova már sosincs határ,átlépni nem kár, itt varjúhon, ott templom,áldozat kis horgon,itt károgó, ott hallagató,levegőtartó ez otthonát, az percét,percegő kis zengjét,elhallom, nem is tudom,volt-e már dalon...