Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Sodrásban - érzékillúzió
kapocsi.ancsa 2017. július 22. 14:36
nézd hogy hullok,
mintha paplanok melegségében lennék szösz,
mily botor gondolat,
ahogy rajtad megpihenni mertem véletlen,
de már tovább is rebbentem - ne félj,
elillanásom célja a végtelen...
nem sodródom, csak visz a szél,
s a leheleteknek meleg sóhaja,
nem kívánhatok többet - lélegezz,
én már vettem levegőt egyszer
elég ez, elégre delejez
már csak olaja lettem a jónak,
elcsusszan rajtam az olvadás,
mint csöpögni képes a méz, míg nem öreg
olyan ez, tapad a kézre, mégis elhulló
szösz ez vagy méz
csak érzékillúzió...
Pera762017. szeptember 24. 09:38
"mégis elhulló
szösz ez vagy méz
csak érzékillúzió..."
Talán nálad is azért fognak meg a versek, mert érzelmeket adsz át, sokszor ott az értelme egy-egy szónak, tudható, de mégis több van benne, rejtettség, titok, szelíd beletörődés, kis lázadások, szomorkák.
Mint amikor a nap halvány sugarai folyton felhősek, és nincs szélkéz, mi letörölné...
kapocsi.ancsa2017. július 25. 14:40
Köszönöm:)
csillogo2017. július 23. 19:12
"ahogy rajtad megpihenni mertem véletlen,
de már tovább is rebbentem - ne félj,
elillanásom célja a végtelen...
nem sodródom, csak visz a szél,
s a leheleteknek meleg sóhaja,
nem kívánhatok többet - lélegezz,
én már vettem levegőt egyszer..."
Ezt a részt kiemelném - vettem én is egy nagy levegőt most! :)
Törölt tag2017. július 23. 19:06
Törölt hozzászólás.