Sodrásban - érzékillúzió

kapocsi.ancsa•  2017. július 22. 14:36

nézd hogy hullok,
 
mintha paplanok melegségében lennék szösz,
mily botor gondolat,
ahogy rajtad megpihenni mertem véletlen,
de már tovább is rebbentem - ne félj,
elillanásom célja a végtelen...
 
nem sodródom, csak visz a szél,
s a leheleteknek meleg sóhaja,
nem kívánhatok többet - lélegezz,
én már vettem levegőt egyszer
elég ez, elégre delejez
 
már csak olaja lettem a jónak,
elcsusszan rajtam az olvadás,
mint csöpögni képes a méz, míg nem öreg
olyan ez, tapad a kézre, mégis elhulló
 
szösz ez vagy méz
csak érzékillúzió...

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Pera762017. szeptember 24. 09:38

"mégis elhulló

szösz ez vagy méz
csak érzékillúzió..."

Talán nálad is azért fognak meg a versek, mert érzelmeket adsz át, sokszor ott az értelme egy-egy szónak, tudható, de mégis több van benne, rejtettség, titok, szelíd beletörődés, kis lázadások, szomorkák.
Mint amikor a nap halvány sugarai folyton felhősek, és nincs szélkéz, mi letörölné...

kapocsi.ancsa2017. július 25. 14:40

Köszönöm:)

csillogo2017. július 23. 19:12

"ahogy rajtad megpihenni mertem véletlen,
de már tovább is rebbentem - ne félj,
elillanásom célja a végtelen...

nem sodródom, csak visz a szél,
s a leheleteknek meleg sóhaja,
nem kívánhatok többet - lélegezz,
én már vettem levegőt egyszer..."
Ezt a részt kiemelném - vettem én is egy nagy levegőt most! :)

Törölt tag2017. július 23. 19:06

Törölt hozzászólás.