pergamen

Gyász

kapocsi.ancsa• 2013. szeptember 22. 14:25

nem maradhattál...

ma elmentem ott, ahol utoljára beszéltünk, csak úgy,

ahol folyékony italok egyszerűségénél, naplómba írtál,

és sületlennek nevezted nézőpontjainkat, a tesóddal.

Azt mondtad egyformák vagyunk,

és semmi nem úgy számít,

minden másképp él,

elmondtad mennyire nem lényeges némely gondolat,

bárcsak szó szerint tudnám a szavakat,

felidézném, mint ágyrajáró az álmodást,

bár valóság volt, az ébrenlét...A Most, csalás...

hogy nem ülhetek le melléd, és nem kérdezhetek,

megválaszolnám bolondságaid, persze lehet,

ismét csak nevetnél,

s mondanád, helikopter hullott rá az épületre,

és csak az látszik, nem a ventilátor kereke.

De elmorzsált innen az idő, s én önző módon - hiányollak...

nem szégyenlem, hogy dacos könnyem adom az utcapornak,

csak beszélni szeretnék még veled,

hogy meghallgassalak,

hogyan lépted túl a tudatát a gondolatodnak,

s kik szeretnek azoknak erősséged meddig bírtad.

Wass Albertet idéztél, én csak hallgatnálak,

de szabaddá varázsoltak Téged -

Bár mondhatnál, csak annyit, jól vagy.

Ma elmentem arra, hol még jobban voltál,

az élethalál gondolata néha eltalál...

nem maradhattál.