Pilla-versek
Ok: szeret
Ok: szeret
Bennem a nő, bár hajlott:sóhaj, tűz - nem szűz -.Mámor, lágyság, mozdulat.Hang, mi úgy ordít, ha kér,hogy tudja van, ki hallja- csókolj. Még! -...
Engem nem taglóz le szándék.Örömöm teljes.Van, ki követ, csitít, vezet.Vele lélegzetemélvezetes-szabálytalan... lényeggel tölt be teret, sarkot, szegletet:szeret. Szeretem.
(2015. január 14.)©Pilla
Eszméletnyerés
Mikor kopár az égbolt, s jég a szél
nyugtat virág-álmom: ne félj.Ennyi közhely elég, folytatom inkábbmásként, lengén, hisztollamban háborgás érik,mert vár, hogy felszínre adjam azt,ami nekem az élet, hogy énem épp hányásban fetreng,s hogy ágyam pihéin kő tanyáz,de vágyom, kérem - megint ismétlek -hogy láthassam tovább-dolgom,és tudjam, hogy csak a testem az,mi felhők változásitól szakadt,mert kelteni fog még évszakok keze,és télből újra nyár erjed, éslesz még gyógyult sóhajtól párafoltos az ablakom,mit a párkányon leselkedő rémek irigyelni fognak, mint ahogy az egésszé ért testem,a visszabarnult idomokat,s a férfiágyékból feltörő lávát,mi égetve enyhíti kínomat...fontos a fegyelmem,hogy járni hagyom a nyomasztó időt,mert fel lehet számolnia gombaként terjedő kort,és nem szégyen a tapasztalat,hogy mennyire nehéz adni, mikor a szív akar, de valami akaszt...
...torkom mélye nem némulhat meg,a múltban, és a mostban sem, hakimond, megél, és ha kell ordít,mint az újszülött - első - lélegzet...
Tegnap rámszólt Isten.Rámszólt: ne sírj, te halálra képtelen...mert mást nem tehet(ett) velemvén gyermekkel,ki nem kérek, hanem parancsolok,hogy rohadj, pusztulj meg,pokolra ítélt részem... Áporodott szaporulatodbennem mit sem ér, habáb vagyok, s kit - bár sokszor fél -körbezár a közhelyes mindenség,mert velem csak példatöbb főbb isteni-gondolat,s mi sokakban kétség csak:az élet, a hit, és a remény,külön-külön kevesek,együtt viszon én, erény, esély.
(2015. január 9.)©Pilla
Játszu(n)k
Játszu(n)k
Játsszunk színt, mit mocskos tintával rótt ránk e tél,s fáradt kikeletet ásítva,álmosan...jeges pocsolyát, éles-tükröset,s mit bánnánk, ha múlna,időt.
Játsszuk el Istenadta dolgunk,s mit a Sors ránk szab.Játsszuk, hogylegyen tiszta a látásteljesünkön pásztázva:játszunk, míg a halál bennünk jövőt nyer.
(2015. január 15.)©Pilla
Utolsószójogos-sorok
Legyen igazatok, ti Istenutánzók,
hisz szabadon ítélkeztek felettem,
és hányszor, és mint... jobb, ha elfelejtem,
de ha már így adódott, egy pár sort itt hagyok,
emlékeztetőül:
nem zavar, ha elfelejtitek
a sok mozzanatot, amikor hitemmel
emeltelek benneteket magam fölé.
Az sem baj, ha átkoztok. Megszoktam.
Az őszinteség földön
nem ültet emberjobb mellé.
Az sem bánt, amikor bohócnak rajzol
lázadóhangos szavatok.
Olyankor legyintek - nem büszkén,
az sosem jellemzett abban, amilyen vagyok -.
Kiégett bennem az akarat,
hogy értsem miért toporzékoltok.
Van nekem dolgom, teendőm
mással, aki tudatos, mert
nem szemmel néz, az a legcsalóbb,
hanem belsővel, láthatatlan érzékkel,
amit ti folyton ráztok, rángattok,
kettőhúszcsapás-mód raktok bele
bizsergő-tébolyt,
ami, mint tudjuk nem kellemes dolog.
Az én tűrésem kiemelkedő giccs.
Életpolcokon porosodik sokak közt,
de kövei jellemek, magamból.
Utolsó szó jogán e pár sor.
Célzottabb dolgom van, mint
egy illúziónált világ fejtegetése,
ahol érthetetlen mániák
nyomnak el megvalósulást.
Alkotok inkább, ami miatt Istenként
címkéznek fel hibással álnokok,
akkor is, ha nem lehet jó, mert Énmás.
(2014. szeptember 7. Pilla)
Vagy
Felcsapott. Láng. Fel. Fentebb.
Égett. Égetett. Elhagyott. Elvett.
Mindent. Hittem. Magamat. Téged. Veled.
Benned. Tükröd. Értéked. Fiad. Magunk.
Magam. Látod? Holnapom? Magány. Bánod? Bánom.
Látlak. Nyár. Ősz. Tél. Tavasz. Elvitték. Álmunkat.
Sírok. Siratom. Siratlak. Érzek. Érezlek. Voltam.
Hiszem. Vagyok. Több. Másnál. Nem vagy.
Ki akart? Nem akart? Fontos? Bennünk élsz!
Gyógyulunk. Mindketten. Értem. Értünk.
Miattad. Napunkban. Benne. Benned. Bennünk.
Vagy.
2014. szeptember 17. Pilla
(Bazsó Évának és gyermekének, Kristófnak... )