Pilla-versek

Őrült reggel(em)


Reggel túl álmosan keltem fel,
kis órámra nézve kérdeztem:
már megint öt óra? Hogy lehet??
Agonizálva forgolódtam,
hason meg háton tajtékzottan,
magamba szitkozódtam. Aztán

elindultam a fürdő felé,
talpon csípett az időrelé
fájdalmas volt -mondtam: jöjj estém!-
de az dehogy érkezett, aludt;
akkor is, mikor vizem langy-volt,
s a szőr tőle hátamra fagyott.

Azt hittem már nem lehet rosszabb,
hogy betöröm én, e vad hajnalt,
de nem, egy hang csak fülön ragadt
így:-végeztél? mehetek én is?
mi vagyok én, te?! Speed-tézis?!
-egy''ingerlékeny barom voltam''-

Na de elmúlt, mindenki túlélt
ez személy is, tán elment sörért(?)
mit tudom én, végre est-köd ért!
Ásítok, mit bánjam hisztimet,
a kínlódásom már kicsike
Hála ég! Ágyam csal! Juhé! Éjt!


(2013. április 25)


A bulvárlapok, vagy tévék, rádiók, internet, bármi-legidétlenebb beharangozócímére írj egy odavágó versikét, (fontos, hogy a cím valóban megjelent legyen) aztán adj meg te is egy hasonlót.
papilaky:
"....ingerlékeny barom voltam...'' Best

Szerelmes láttam(unk)

Sarkunkon feketéllik a por
a délutáni páros játék hatott
a porszemes fűszálak között
lélegzetelállító pillanatok
tettek arcunkra heves-mosolyt.
Olyan jó volt csintalankodni együtt
ahogy koszosodott a test-zsír
érintésünk kéjtől párás felszínén
de már az éjszaka közeleg
ideje elpihennünk az emlékén.

(2013. április 24.)

Erősen moderált VERSVERSENY továbbra is 4 szóval. A szavakat (és kifejezéseket) kizárólag eredeti formájukban, (tovább)ragozás nélkül szabad felhasználni! A megfejtésben pedig törekedni kell a versszerűségre (még ha ez csak játék is)!
Megadottak: feketéllik, lélegzetelállító, zsír (főnév), csintalankodni

Estkép-Nekem
 

A nap vörös aranyban, gőggel alkonyul,
ölében a föld sötét fátyolba borul,
nem vígan ásítoznak a fák,
így fogadnak a torz éjszakák.
 
A hold szürke egy képet növeszt gyomrában,
félelem éled -mint csuklyás árny- bugyrában,
döbbenettől lesz ráncos arcom,
nem küzdök, lefekszek, és alszom. 
 
Álmom káprázata fájt-fáradva könnyes,
mélyében a tűnődés soha sem csöndes,
dühösen pörög képzeletem,
újraélve minden emlékem;
 
minek súlya sebekkel terheli lelkem,
meg fetreng-csapkodásban izzasztja testem,
így lesz elme-formám virág -min-,
A szirom beteg, kénsárga láng...
 

(2013. április 24.)
 
 
 

Írjunk verset, amelynek meg van adva az első és utolsó sora, amely lehet egy ismert költőtől vagy költőtárstól vett sor, vagy saját magunk által kitalált.
 
A NAP VÖRÖS ARANYBAN...Tóth Árpád

Első sora: A nap vörös aranyban, gőggel alkonyul,
Befejező sora: A szirom beteg, kénsárga láng...

Írjunk egy pár soros verset, melyből a többiek kitalálják, hogy mit ír le. Aki kitalálta, az pedig írjon újat... bármilyen témában, fogalomkörben.

Pufók formája szabályosan
a nyelvre nyáltengerként hat
orrnak guszti látvány-bombája
szőrre éhség-illatként csap

Magába rejthet zöldséget meg
nemrég állatként rohangálókat
nem egy egészséges dolog
akkor sem, ha a szemed kopogtat:

Nyámi! Puha alakja töltötten
tálcán jól mutat a kólával
nem vagyok ám éhes de mos'
megküzdenék e finomsággal!

(2013. április 22)

Kérdés(emben) válasz(om)
-segít egy barát-


Mikor az est szellő-uszálya lebben,
eltakarva fényben-ragyogó napom;
mikor a hold szeme csillogón pattan,
s bubárgyú árnyaknak otthon ad plafon;
a Sátán vár?

Mikor a perc, álmos-pillája rebben,
megszépítve gyásztól eltorzult arcom;
mikor fájó-ráncom nyugodtra simul,
hogy selyemmel szegje sokszor rém-álmom;
jobb várhat rám?

Igen, ha akarom, s vad-lelkem enyhül,
s érzem igazán-kínomban: mellém állsz,
majd létem katlana sem éget, vagy bánt,
mert szeretetem vagy, és mert Te szebben
Gondolsz reám!


(2013. április 6.)


Írjunk verset, amelynek meg van adva az első és utolsó sora, amely lehet egy ismert költőtől vagy költőtárstól vett sor, vagy saját magunk által kitalált.

Kezdő sor: Mikor az est szellő-uszálya lebben,
Záró sor: Gondolsz reám!
/Wass Albert: Gondolsz-e rám c. verse... két sorának felhasználásával/