Pilla-versek

Szerintem-kép
 


Gondolkoztál-e már azon,
mit ér az életed,
hogy nyártól-őszig levegőd van,
álmaid valóságra hajlamosak,
s a tiéd-tudat:
mindenből, mindenkiből
Por leszen;
nincs egyforma, mégis.
Valakinek egy nap,
másnak évtized...
 
Nem foglalkoztatott az soha,
miért élnek náladnál
sokan másképp,
de a szentség,
gyarlóság ismeretlenből
nekik is ismert lesz;
Mire szükséges léleknek
a méreg, fájdalom, keser,
ha a hála, a halk,
de ismétlődő sóhaj,
a "Segíts kérlek, Uram!"
is létezhet mellettük...
 
Nekem az élet minden.
Hinni akarom.
Hiszem értelmét,
ha a körülöttem-percet
értéktelennek, üresnek látom.
Hozzám-mért.
Általa jutok oda,
hol nincs alig-, erős-,
vakító-, lágy-, csak
örök(ké)-fény.
Fel kell ismerni részeit,
amit egészként ad,
mosollyal várni azt,
aki szembejön,
mert nem tudni,
ki boldog, s ki áldozat.
Pótolhatatlan.
Kép, minek színe lesz egyszer
minden emlék, s pillanat.
 
(2015. július 28.)
© Pilla

nem éledhet mi hitvány hajtás
s min elbarnult lehelet csüng csak
- ez van... - szól reccs-hangon egy árva..

( 2013. július 21. Limmike hozta ki... a verse...:)) )

Málnácska szerint:

Engem... kényszerít.
...maradásra, hogy semmi 
sem kényszeríthet.


Szerintem, engem...

győzködhet bárki
ha a Vessző nem háton
hanem kegyen ér...


(Málnácska, nem bírtam ki, hogy ne hozzam magamhoz... bocsi... :)) )

Én ezt érzem..

Vadmálna: nem hazudtál


mezítelen vibrál bennetek,
titkos lelktek testes valója,
és mit láttok, folyton úgy csillog, éget,
mint egy égbolt "millió-kép" mintája.
 
mit nehéz sokszor megfejteni,
azok a kis mozaik tüzek,
mik villogva teszik élénkké az éjt,
s mik mintái az árnyban is fény jelek.
 
szemeteknek ez a valóság,
- sehol sem rajzol hazugságot -
mert ketten fedezitek fel e rejtélyt,
s tudástokra, "tetszik" tesz hálózsákot.
 
hol nem csodaként él bizalom,
nap és éj - van - állandóságán.
hol tisztán, hevesen suttogtok "nem félsz"-t,
s csókot pihegtek nyugodtan - látványán -.
 
most élénket élvez bennetek,
mámor érzék testes valója,
és mit mutattok, pontosan úgy csillog,
mint az égbolt "millió-szín" mintája.

(2043. május 27.) 

2013. május 27.

A fórumban volt egy nem alap ütközet..a kiemelésre ajánlás topikban..egy kiemelt vers kapat arra kritikát, hogy egy alkotótársunk, miért nem ért vele egyet..

szó-szót követett..meg vihart kavar..aztán talán csitulni látszik..

mivel azt hiszem..az én utolsó(is) háeszem-jogosan!-is törlésre kerül, írnék (abból idézve részeket) egy pár gondolatot a kritikáról, az itteni hozzáértésről(moderátorok), az én szemszögemből...

Tessék

"Én bízok a moderátori hozzáértéshez(!!!),(vers kiemelés estén, és olvasói ajánláskor is), és az empatikus hangnemben is hiszek(!!!)..emberek vagyunk..ne haragudjatok, hogy ezt írom..érző művész lelkek."

Ugyanakkor:

"A vers értés nem jogosít fel senkit arra..hogy empátia nélkül, minden lehetőséget félre téve próbálja másokra erőltetni saját akaratát..nem írtam nevet..általánosságban írom..és biztos vagyok, hogy a Poet hangneméhez illően.."

"És még valami..az, hogy Ti nem látjátok, az én kritikámat, azaz, hogy én értek-e a verseléshez, az nem feltétlen kötött, a vers alatti háeszhez..óvatosan is, és finoman is lehet valakit kritizálni..mondjuk privátban..erre van egy nagyon kedves költőtársnőnk, aki megmutatta, és ezáltal megtanított..nem a módra..hanem, hogy még kellemes is lehet a kritika..ha nem mindenki előtt, embertelenül, fájdalmasan tesszük(szintén megszemélyesítés nélkül, általánosságban mondva)."

Ezen felül:

"magamra vonatkoztatva írhatom ezt szintén:
én ha valakit kedvencelek, az nem szimpátiából, meg udvariasságból teszem..általában novella méretben-esetleg versben-szoktam kifejezni."

Azaz kritizálni lehet, bírálni is döntéseket..de olyan hangnemben..ami tekintettel van mindenre és mindenkire..

én ezt így gondolom...

Pilla