Pilla-versek

Haza

Torpilla3181• 2015. augusztus 20. 19:34

Magyar-kéz

(büszkeség, jövőkép)

Mondjátok, régi idők lisztje

miért sült keményebbé,

s volt fehérebb, mint ma?

Ideinek hol van a neme,

s miért foglal benne túl

nagy helyet a korpa;

hova menjek, ha éhes

vagyok, de tudom

nem akad fogamra

hajnalban dagasztott,

kemencében edzett,

tápláló fehérbőlbarna?

Ma mennyit ér az íz,

ha mívese rég nem

a munka (azt nem szeretik)!

Rosszul látom a

tésztát, szalagon futó

szabványba porciózva

(vegyék gyorsan)...

...s hogy nem fontos finom-e.

Legyen meg mind...

...csak ennyi.

Miért? Mondjátok,

miért van így?!

Miért romlik minden?!

István ezért halt,

miután imát, kenyeret,

mint életeket mentők

(harcban is) emlegetett?

Ugye, nem hiába?

Ugye, nem halunk

bele az íztelen, alig

dagasztott valóságba?!

Istenem, válaszolj!

Nem?! Érteném.

Úgy tennék (én is) valamit

a közös asztalra, s

azzal a szándékkal,

hogy ne dobják kukába...

hogy legyen jövő(m),

büszkeség(em)

Magyar-kezem,

mit hitem mozdít

(dologra)...

...s nem csak álomban.

(2015. augusztus 20.)

19 hozzászólás

Haza

Torpilla3181• 2015. március 10. 19:11

Töredék jussról

Oly korban éltem én e földön,
mikor sok sezlony előtt vasfüggöny
takart kilátást, hogy még leskelődő
se lássa, mint fosztott meg otthont a barom
- bálványimádókból választott - Hatalom.

Oly korban éltem én e földön,
mikor széles paraván - bizony - volt
a templomok körött, bezárva imám,
mi csak kihallott, mikor szólta az átkot,
s könyörgésem, hogy "Istenem, adj világot"!

Oly korban éltem én e földön,
mikor távolinak tűnt minden fény.
Sokaknak, másoknak, csakis nekem nem.
Az én álmom lelkemtől egész mennyig lángolt,
hogy élesen lássa Trón, s Szem, mennyire fájok!

Oly korban éltem én e földön,
hol kegyetlen gyilkoltak tisztákat,
fegyenccé mégsem tett Rendszere senkit,
csak az Istent, ki azonnal, és végleg döntött,
a kénynek véget vet: vasakra rozsdát öntött
........................................................

Oly korban éltem én e földön,
mikor nem éltem, szájról-szájra járt
vigaszként egy történet valakiről,
ki folyton Egynek szidta - írtan - Sátán hurkát,
s szabad-világost kért, míg el nem nyerte jussát.

(2015. március 10.)
Pilla

Parafrázis Radnóti Miklós, Töredék c. versére.
Vajdics Anikónak ajánlva...

7 hozzászólás

Torpilla3181• 2014. március 15. 17:33

Ezernyolcszáznegyvennyolcban

Ezernyolcszáznegyvennyolcban

Egykor hazánk szaggatott volt aurában
mégis termett benne merészes szó,
és hiába, hogy Március múlt havában,
olvadt a fagy, bírta a nemes-jó.

Nem kellett keresni, mert sok téren akadt
ifjú 'kiben hatni akart a tett,
titkon írt himnuszok éltek a nyelv alatt,
's lassan a hit tőlük lángsárga lett.

Pincéknek, bár poros ám tiszta sarkain
a pók békés reménnyel szőtt hálót,
hallotta Petőfit utaknak barkain
hogy érces rímekben sorolt fájót.

A kávéházak kínálta habos kávé
háromszínű aromaként hatott,
de asztaloknál nem kaphatott 'ki málé,
rá "valami készül" hangja morgott.

Erővel kelt cellájában az emberség
egységben verte a rabképes tényt:
Nem kérünk belőled elnyomó önkénység
- és hangosodott - nem adjuk a fényt!

Akkor más népcél ölt szürkét le égboltban,
's vérnyomok rajzoltak helyes utat,
volt pontosan ezernyolcszáznegyvennyolcban
hogy visszakaptuk szabadságunkat.

(2014. március 15.P.SM)

(Én így szeretném kifejezni hálámat azok felé, akik akkor, anno megmutatták,
mire képes egy emberi szív, ha egy igaz célért tenni kész!)

9 hozzászólás

Torpilla3181• 2013. október 11. 22:37

mint(úgy)

mint a sosem színtelen puszta
viharnak latyakos karjában
mint a tájak köves halmaza
télnek jégderes szabványában
mint a kékek változó nedve
hajók hasas-pengéje alatt
mint a zöldek kegy-koronája
időknek melíroz-vágyában

úgy létezem s élek változón
ez honi minták kecses ölén
s tűrök meg vagy láthatnak sokan
ahogy rám simul mi tőlük ér
nyitott határokig, mert oly vár
mi sosem zár ki érkezőket
én büszkeségem. szívből áldom
anyám, Uram, hogy itt születtem

9 hozzászólás