Pilla-versek
VersMÁSHOGY
Pilla
Dal, mit orgona illatból komponál szél,sikert, embert sirat... szégyen a tett: vállaltan kulcsol imára - mert nem látni az újhold fényét beszűrődni a redőny résén - kezet, s vallomás:Isten világosságnak teremtett Holdat.Hiány a - gyakoribb a kétség magányban - hála,a tükör, benne ön(ars)kép: önzetlen élet, érték.Kinek kell egy bántott, mégsem bosszú(s) elv,ha többet ér a közönyt ünneplő buboréka jelen - még, ha könnyen is törik - falán.Jövő? Most, hogy a sarok, ahol látást gyógyított az oda-vissza tisztelet, sötét; csalódott-dal, mit orgona illatból komponál szél?Persze. Lesz, csak máshogy: mint kötelesség
Nő vagyok
Pilla: Nő vagyok
Csak azt az egy, azt az egyalma-falatot bánom... igám,termőtlen ugarom indokolt.Talán látni, mint próbálomfeledtetni, a "Te is, Ádám"átkozott hatékony súlyát,az Édentől megfosztót. Nő vagyok. Életek utódját méhemben óvni, vérrel világra hozni képes bűnöse. Várom, egy napon, a frissen vágott - ha titkolja is - csokromra, Isten kössön kegyelem-szalagot. (2016. március 8.)© Pilla Egy Nő monológja a Nemzetközi Nőnapon...Nem?
Nem?
Érthető filozófiákmondják, szólják, hogy a világmaga, ember emberrel kép...szerintem nem mindegy, miképp mutat meg viszonyt, s hogy iszony,vagy vágy, ami színe. Bizony- maga a következtetéssem csak utólagos -, mert ész nélkül nincs reális tudás,ám tudást nem a mikulás,hanem a tapasztalat adajándékba... habár akad kivétel, mikor az cáfol,amit a túlokultságtólszem homályosan lát, az ön,mi nem csak egy érzésből jön. És... ki az, aki dönt, és hol?Hallani, amint a tébolyfelel: csak Egynek a tette...Azé, 'ki beismertette egyszer, az érett alma jó,de ha megeszed, más ajtóvisz pihenőhelyre. JelePokol. Nincs felfelé-fele. Istenem miért, s hova tarte világ, hol számtalan part- ha nyugodni térnék - gaz-táj.Romos, csúf, amorf, riaszt. Fáj! Minden, amit ma és tegnaphittem, hogy majd kegyelmet kapimáim végén az ámen...Hiába?! Mi lesz, mondd már! Nem?! (2015. szeptember 18.)© Pilla
Szerintem-kép
Szerintem-kép
Gondolkoztál-e már azon,
mit ér az életed,
hogy nyártól-őszig levegőd van,
álmaid valóságra hajlamosak,
s a tiéd-tudat:
mindenből, mindenkiből
Por leszen;
nincs egyforma, mégis.
Valakinek egy nap,
másnak évtized...
Nem foglalkoztatott az soha,
miért élnek náladnál
sokan másképp,
de a szentség,
gyarlóság ismeretlenből
nekik is ismert lesz;
Mire szükséges léleknek
a méreg, fájdalom, keser,
ha a hála, a halk,
de ismétlődő sóhaj,
a "Segíts kérlek, Uram!"
is létezhet mellettük...
Nekem az élet minden.
Hinni akarom.
Hiszem értelmét,
ha a körülöttem-percet
értéktelennek, üresnek látom.
Hozzám-mért.
Általa jutok oda,
hol nincs alig-, erős-,
vakító-, lágy-, csak
örök(ké)-fény.
Fel kell ismerni részeit,
amit egészként ad,
mosollyal várni azt,
aki szembejön,
mert nem tudni,
ki boldog, s ki áldozat.
Pótolhatatlan.
Kép, minek színe lesz egyszer
minden emlék, s pillanat.
(2015. július 28.)
© Pilla
Töredék jussról
Töredék jussról
Oly korban éltem én e földön,
mikor sok sezlony előtt vasfüggöny
takart kilátást, hogy még leskelődő
se lássa, mint fosztott meg otthont a barom
- bálványimádókból választott - Hatalom.
Oly korban éltem én e földön,
mikor széles paraván - bizony - volt
a templomok körött, bezárva imám,
mi csak kihallott, mikor szólta az átkot,
s könyörgésem, hogy "Istenem, adj világot"!
Oly korban éltem én e földön,
mikor távolinak tűnt minden fény.
Sokaknak, másoknak, csakis nekem nem.
Az én álmom lelkemtől egész mennyig lángolt,
hogy élesen lássa Trón, s Szem, mennyire fájok!
Oly korban éltem én e földön,
hol kegyetlen gyilkoltak tisztákat,
fegyenccé mégsem tett Rendszere senkit,
csak az Istent, ki azonnal, és végleg döntött,
a kénynek véget vet: vasakra rozsdát öntött
........................................................
Oly korban éltem én e földön,
mikor nem éltem, szájról-szájra járt
vigaszként egy történet valakiről,
ki folyton Egynek szidta - írtan - Sátán hurkát,
s szabad-világost kért, míg el nem nyerte jussát.
(2015. március 10.)
Pilla
Vajdics Anikónak ajánlva...