Pilla-versek

Pévécé

Olyan tömény minden

- a jelenfüst, meg a múltköd -.

Lélegzetnyi időre sincs vége

a harsonamód ébresztő reggeleknek,

és a fénynek, ami állandóan

megújulni képes, azaz éjente

kóros mérgemmel pont ellentétes.

Bevallom, van hogy eléri pévécé szívem,

majd nyugodt fel-le mozgást tesz

mellkasomra, - persze, csak ha átjut

bordáimon, és a tüdőlebenyeken -

hogy megvilágosítsa érzelmeimnek

inkább csak a retro érákban volt tini képét,

a kortalan - mindig titkolt - könnyűvérűségem,

meg az idegennek alig tapasztalt szerénységem.

Ha most portrézna valaki, arcom kiélt,

lelkem meg felnőtt testben rab gyermek lenne,

akinek naivsága megjátszott, és aki a földben,

pont úgy, mint mindenki más, bomlani fog.

Mert tudom, hogy ez lesz a vége(m),

szerintem ezért tömény nekem ma minden.

(2014. április 26.)

Unrealis  

Rég voltam, elkeztem olvasgatni.
Sea-t kerestem, mert a blogfigyimbe nem volt új bejegyzése, erre azt jelzi a rendszer, nincs ilyen tag.

Megnéztem a saját bejegyzésem hozzászólói között is, és törölt tagot látok a komment helyett:((

Sea Miller??

Holvagy?
Miért?
Nemár:((((

???????