Pilla-versek

Azért változhatna


Jaj, de Ropog, és úgy szúr a hátam,
meg hasogat, letöri mosolyom,
kellene nagyon gyorsan valaki,
aki megmasszírozza, ..akarom!
 
A lelki állapotom sem virgonc,
nem sírok, csak pihegem magányom,
szemtükröm sem oly csillogó reggel,
mikor izmokat rejt kéj-takaróm.
 
Jaj, de unalmas ez a "szingliség",
tartom persze, így jó, ahogy, minden,
fájjon a hát, legyen szívem tompa,
de egy vad-kéz jól esne, azt hiszem.
 
 
 
(2013. április 7.)

Nem fojtom magamba a fullasztó gombócot.
Kipakolom asztalotokra, tudom csúnya,
de mit mondhatnék, ha öklendezek,
és nincs folyadék, mi e gátat oldja.
 
Nem titkolom magamba gyötrő érzelmem,
leteszem nektek, így ítéljetek, szépen,
mert mi lenne a helyes, mikor kétség verdes,
semmi, csak a hazugság, de nem teszem.

Emlékszem, amikor kezembe adták apró testét,
az utcán nem volt jó idő, trónon ült a dér,
de megannyi várt pillanat dalolt a jégben,
s nem volt kérdés, értelmet nyert a nagy betűs éden.
Várakozó metszés dudoros alhasam környékén,
elcsuklott gondolat, mit oldott az infúzió,
közben nem lágy dallamot suttogott a zöld fal,
de tudtam, ha kibírom, opera lesz, és gyenge moraj.

Tetőkön akkor fehér pihent, az autók alatt szürke,
kicsiny karját selymesen éreztem, és hittem:
holnapba tavasz érkezik, azonnal,s  ránk vár,
-mert feje felett glória volt, s pusztult az árny-
Szemébe nézve olvadt el minden fájdalom,
ami a vágás nyomán élet, és mardosott,
megannyi fejkúpot -orvoson- tarkán láttam,
és a pólyát szorítottam, szemét néztem, sírtam.
Még több kétség, félsz, ki nem mondott has-sóhaj
tudatta a jóval, és a rosszal: angyal érkezett;
világosan nevetett a reggel, és a fáradt hold,
ami éppen pihent volna, de a látvány miatt nem akart:
Mert szabad lett volna-e, amikor könnyes a szem, és nevet?

Akkor tudtam a célt, tartottam, az idő semmis volt,
hátam alatt a hideg pad nem tartott, kilángolt,
ütemre vertek a másodpercek, kérdések,
s anya lettem, érte véreztem, de tudtam túlélem.
 
Most csend van, nyomunkban emlék motoszkál
az időben fájdalom úszkál és lebeg, mert vége.
Minden, mit egy anya szív képzel, szürke, éppen,
mert háta mögött lökött a Sors Halált.

Nem titkolom, úgysem tudnám, nagyon fáj,
közben emlék, erő, méltóság és kitartás mutatja:
beteljesedik minden lélek sors, hiába a Vár,
mit Hit teremt, kopogó tudatra, és körbe,
zöldben, fehérben, sárgában és kékben, és éjben
-pihegek kapott alatt-, kiáltva fájt, mit tud
és elfogadást, mit idézhet, vagy szenvedve nézhet,
a kitaposott -közös- út nyomán, ahol méltó a szó,
s semmis a fájt, csak a látvány, az mar nagyon..

Nem értettem, a vak hogyan, és vajon mit látna,
mert vártam, az előttem időt, ahol jó minden:
ahol nevet az ég, és a rémálom nem erő,
aztán terveztem színt, festményt, képet,
ahol együtt nevet a Hit, és az Élet.
 
Most fáj nagyon. Keresem álmom- apró karját,
kedves arcát, selymes bőrén elterülő akaratát-
Istenhez szólok vádban naponta, hasonlóan:
Miért kellet ezt? Nem elég a kereszt? Mondd! Na?

Válasz suttog elmém kusza vonalán, és áll
poklok átkozott tüze kibukó sorján:
Bírta a legény, bírta ám, megbecsülte a létet,
nem könnyezett, pihenve várt, mert tudta
anyja szemében ködösen pislogó értelmét, létét,
örömét és fényét..

....de rendelkezett az élet,
ítéletet mondott percek hajnalán, oda írta ezt
legyen példád egy lélek, aki nem sikított,
aki nyomot hagyott, rövid élte mezsgyéjén.
Te pedig viseld el! Ne hisztizz. Csak fájj!
Aztán, majd kiderül, de ha nem vársz, nem:
 Ez a parancs.

Emberek.Nem érzem!
Súgjátok már meg nekem, kérlek, segítsetek!!!

Mától nem fojtom magamba fullasztó gondolatom..

Pf..

Ez egy tök gáz fórum-topic!

Aki hisz is, meg aki nem, ugyanazt hajtogatja.

1.Isten létezik.
Aki nem hiszi, járjon utána..
2.A Bibliát nem egy ember írta!
Évezredes a múltja, plusz,
fellelhető benne, az összes év
jellemző írás módja.
3.Jézus létezését folyamatosan
új leletek támasztják alá..
4.A példák magukért beszélnek..
5.Nem kell a hitet, a vallással keverni,
és ha valamelyik nem hívő
visszaolvasná magát, rájönne,
a hitét ismétli..
akkor miért baj, ha valaki hisz..
nem csak magában,
hanem másban is..
6. Az Ó, meg Új Szövetség között
az a különbség,
hogy az Ó-ban, Jézus eljövetelét jövendölik,
az Új-ban pedig Jézus megérkezik,
és beteljesíti Isten akaratát.
7.A Jelenések könyvét is lehet támadni,
pedig ha valaki olvassa,
a mai igazságot láthatja vissza..benne.

Tehát..

Isten hitem meginoghatatlan,
pedig gyermekemet gyászolom..
És a válaszom:

Isten Van, Létezik..

és ahelyett, hogy ezen gondolkozunk,
mást is tehetnénk..másért, magunkért.
Ti is, és én is.

Végűl:

Jézus ezt mondta:

''Gyűlölni fognak titeket is a kérkedők-
mert engem is gyűlölnek- ha ti szerettek.
Készüljetek hát, és Ti csak''Higgyetek''.''

Na ez az én logikám..
de ti csak marjátok egymást
További kellemeset..

Bocsesz, hogy ''idevau''.

Kérdés(emben) válasz(om)
-segít egy barát-


Mikor az est szellő-uszálya lebben,
eltakarva fényben-ragyogó napom;
mikor a hold szeme csillogón pattan,
s bubárgyú árnyaknak otthon ad plafon;
a Sátán vár?

Mikor a perc, álmos-pillája rebben,
megszépítve gyásztól eltorzult arcom;
mikor fájó-ráncom nyugodtra simul,
hogy selyemmel szegje sokszor rém-álmom;
jobb várhat rám?

Igen, ha akarom, s vad-lelkem enyhül,
s érzem igazán-kínomban: mellém állsz,
majd létem katlana sem éget, vagy bánt,
mert szeretetem vagy, és mert Te szebben
Gondolsz reám!


(2013. április 6.)


Írjunk verset, amelynek meg van adva az első és utolsó sora, amely lehet egy ismert költőtől vagy költőtárstól vett sor, vagy saját magunk által kitalált.

Kezdő sor: Mikor az est szellő-uszálya lebben,
Záró sor: Gondolsz reám!
/Wass Albert: Gondolsz-e rám c. verse... két sorának felhasználásával/

Az én katonámnak: Ne félj!
-válasz levelére-

Mikor az est szellő-uszálya lebben,
S társad közli ''holtvagy'' híredet vélem,
arra gondolnék: vajh kiért folyt véred,
s pihent volna héved ikább lelkemben.

Ha meg sebesen térnél vissza hozzám,
s erős életed emiatt más lenne,
kezedben akkor egy ecset kellene,
-Én- hogy utókor lássa éltünk nyomát.

Vagy, ha úgy térnél haza, mint hős harcos,
karodba vesznék, csak csókolnám ajkad,
és smaragd szemem, szerelmet mutatna,
-mi szín-szeret, s kacagástól visszhangos-

Most, itt -tőled távol- ily képzetem rág,
s oly messze még a tavasz, s áprilisom,
kétségem érceskín-alkat, de Tudom:
Gondolsz reám!

(2013. április 6.)

Írjunk verset, amelynek meg van adva az első és utolsó sora, amely lehet egy ismert költőtől vagy költőtárstól vett sor, vagy saját magunk által kitalált.

Kezdő sor: Mikor az est szellő-uszálya lebben,
Záró sor: Gondolsz reám!
/Wass Albert: Gondolsz-e rám c. verse... két sorának felhasználásával/