Pilla-versek
Hiányoztok
Hiányoztok
Szalonna... sütve, nyersen is imádom.Emlékszem, telente mamám hányszor adott, s mellé friss finom házit:paradicsomot, de vörös húsút.Azt sem felejtem, mennyi megvetéskaptam ezért; sokan voltak azosztályban, kik nem szetették- még, ha akadt olyan is, ki mellém ült éhes szemekkel, én pedig a padon, a kis fehér szalvéttát tépve feleztem vele -,Tamás sem, reménytelen volt,hogy első csókomat, majd vele...talán ez határozta meg jövőbeniszemléletem: társam csak az lehet,kivel enni semmit sem szégyen.
Néha kincsemnek is adok,mert hozzá mindig kapoka szomszédtól kerti-pirost.Oh, ez a csepp lány, ahogy mondja:"Anyucikám, nagyon nyámi". elégedetté tesz, s mikora puhánfriss kenyér-katonákmegmaradt morzsáit csodálom.Boldog vagyok, mert jóllakott;majd, mikor elcsendesül mindensiratom meg mamim, a kerttájit, és a mozdulatot, majd a hangot,amivel rekedten hívott:"Ülj le, gyorsan, egyél angyalom"elémtéve, mit papa hajnalbanegy kupica töltéssel a "kucuból"kidolgozott, mellé pedig, mit ő,kamrátólkerítésig, degörbe háttal is learatott.
Büszkén gondolok rájuk.Lenne még mesélni valóm arról,hogy mit kaptam, és hogy,milyen volt gyerekkorom- dinnyeszeletevésverseny tesókkal,barackszedés kilóbérért, majdvásáron fiára elköltve, vagy acsaknekemsütött ballagási torta,vagy az első korty rozé,de a papafajta, tizennyolcra -...
Mindig azt tervezem, hogy követem őket, hogy az élelem, s minden szó,miket lánykámnak, és másnak adoktápláljon, és emlék legyen, de bármekkora szégyen,számomra elérhetetlen- engem az egóm hajlít hátban csak,s kupicám is más okból iszom -az, mit e két öreg tudott:magjából, és óljából azért áldozott,hogy legyen mit szétosztani köztünk,apró szájak közt, és nem csak, hakívántuk, vagy akartuk.
Mamikám, Papikám, látjátok?Megértettem, de restellve vallom be:bármikor próbáltam csinálni,nem ment, azt hittem belehalok.El tudjátok fogadni mentségként, hogy mélyen őrzök, és mesélekmindent tőletek, s hogy köszönöm,hogy úgy lehettem nagyobb,hogy kérnem sem kellett, és kaptam. Nekem nehézséget okoz,ami nektek könnyű volt.Most miért nevettek? Nem látjátok mint pirongok?Jaj, annyira sokszor gondolok rátok.Hiányoztok, Ti drága értem-angyalok.
(2015. február 18.)©Pilla
Vég-állomás
Nem érdemes bánni, hogy
tőlünk független átjárónk,
balra élet, jobbra halál közt;
mint azt sem, hogy alattunk
mozog a lét, Isten-osztott
egyik székén pedig én,
másikon más érez,
miközben tudni vár,
mi lesz mindenen túl,
talán majd furcsa táblák
jelzik rikítón: Vég-állomás.
Nem érdemes bánni,
hogy lélegzet, és tett
kap értelmet, inkább
remélni kell a csatlakozást,
s hogy fel is szállhatunk rá,
s hogy nem le,
hanem magasra visz,
s hogy majd nem fáj.
Nem kell bánni, mikor
a türelmetlen-perc szól ránk:
indulj, menj, Te sánta,
reményvesztett álmodó.
Nem kell semmit bánni,
vagy várni. Felesleges.
Egyszer elfogy az út.
Elfogy előttünk. Biztos.
(2015. február 12.)
©Pilla
Neked-csokrom (Bakos Erikának)
Neked-csokrom
Most, hogy elillant
minden vánszorgó álmom,
nem tudom nem látni,
hogy mintha tavaszként
éledne a reggeli forgatag,
mert nyugati szokás
- Bálint nap -
mozgósít rohanó vágyakat...
nekem van időm,
nyugodt vagyok,
mert az én kétlábú
óriásom nem velük fut,
már tegnap beszerezte nekem
kézzel fogható háláját.
De vajon lehet-e kedvesebb
tőle, majd mosollyal érkezőnél,
s van-e fontosabb féltő
szerelménél?
Nem, nincs, de van valaki,
akit nem tudok elfelejteni,
mert él valaki nekem,
és nevét tisztelet-hangosan
hirdetem: Erikám,
a Jó Isten Éltessen!
Hozzád szólok: látod?
Nézd, megint kikeletet
hozott születésnapod.
Ugye te is érezted,
mikor első nézéssel
napsugaras hajnalod
ablakodból fürkészted.
Most pedig,
hogy összefoglalt legyen
számokkal jelzett megélted,
szócsokrot hoztam,
fogadd el tőlem, kérlek:
szőttem sárgából, hogy kedved
fényben melegedjen,
narancsból, hogy szemed
frissen csillogjon,
vörösből, hogy vérednek
erőt adjon, s mind köré
zöldet tettem, és sok
színes szalagot,
hogy együtt fejezzék ki
mennyire szeretlek,
s mert így érdemled;
adja át a látványa lélekhangom,
kívánságom, hogy ezen
- és nem csak - a szerelmeseké
napon, is tudd, mit akarok:
legyen egészséged,
örömöd, boldogságod...
s hogy köszöntve köszönöm
Istennek féltő barátságod!
De még folytatom:
kísérje ma perceid madárdal,
víg pillanat, hurrázás,
ölelés, megfáradt karodon,
és puszi, ha fájsz is szeret,
és sorsokat tisztel arcodon.
Ezt hoztam neked.
Mind miattad sodort, s ha
majd e nap végén elfáradsz,
mert sokan érkeznek utánam
hasonlók, vess rá egy pillantást,
mert este is ott lesz,
ahova teszed most.
Örökre csomagolt,
minden nap láthatod.
(2015. február 14.)
©Pilla
Erikám, Boldog Születésnapot! Nagyon szeretlek!!!
Reggelre általában megszokom
Aludnom kéne.
Bevenni a nemtörődömpirulát
a sok vanértelmemégsemjó
merttönkretesz mellé,
hogy végre kipihenjem
a rohadást, rohanást, küzdést,
akarást, helytállást, figyelmet,
vitát, és kézfogást, meg mást,
mindent, mi meríti energiám,
tűrésem, mik miatt nem engedem,
hogy halottasházba toljon az idő,
mi mintha felboncolni akarna,
és élvezi, ha szapora
légzésem, nehéz lábam,
kedvem, és vörösödik fejem,
feszül testem, mert élni szeretek.
Nah, de visszakanyarodva oda,
ahol kezdtem folytatom.
Aludnom kéne, de nem tudok,
csak jó lenne, hogy majd hitelesen
tudjam elmondani más álmatlannak:
ne siránkozz, én tudom,
milyen hinni, várni, a látatlant,
amit csak azok látnak, akik
- Istennek legyen hála - alszanak.
Mást mondhatnék? Hogy
"Légy féltékeny, sajnáld magad,
és átkozd azokat, kik nyugodtak"?
Nem. Nem menne.
Nézem a plafont. Mintákat fest
fáradtságom szürke színeivel
rá az éjjel. Tetszenek.
Eszembe jut egy üveg
- nemrég megkívántam
egy fanyar ízt, ami nektár
a kopár mostban, majd
megvettem, s eltettem -
a kamrában.
Felkelek, de óvatosan,
nehogy elillanjanak a formák,
és behozom, kitöltöm,
majd iszok egy pohárral.
A kortyok majd segítenek
hogy semmivé legyen
a nyomasztó gondolat,
mit reggelre általában megszokok,
hogy aludnom kéne nekem is,
konoknak.
(2015. február 2.)
©Pilla
Erzsizsukistündérigyuriancinak Millió puszongóval
Most, mikor kint a tél táncol,
s mikor az éjjeli szél jég-bátor
írom neked e sorokat,
hogy ne csak álmod legyen gondolat
tőlem... mikor kint a tél táncol.
Ha a dér ma arcomra pirít
is csak rád emlékezek,
s köszöntve kedved,
áldom lelked...
ha a dér ma arcomra pirít.
Halld hajnal, vidd szavam:
érjen boldogság, szeretet,
Istenünk köszöntse életed,
és ajándéka, mi bensőbb:
kötelék(ünk), őszintén-szőtt.
Halld hajnal, vidd szavam.
Ébreszd, szép születésnap!
Ne legyen körötte bús óda,
s ne várjon éltető szóra
mert csak azt - zengőt - érdemel,
hisz' földről is felemel...
Ébreszd, szép születésnap!
(2015. február 11.)
©Pilla
Gyuriancim, alias Erzsi-Zsu!
Boldogságos születésnapot Kívánok!
Pusziimádásmegszeretetmegminden!!! :)))