Zempléni Árpád: Hazafelé / Heimwärts

Hazafelé

1

Leszálltam a vonatról,

Leszálltak ott sokan,

Ők törve unalomtól,

Én vígan, boldogan.

2

Őket betegség hozta,

Vagy űzlet és haszon,

Én, hű szivemtől vonva,

Anyámhoz utazom.

3

Dombnak föl, le a völgynek

Dalolva vágtatok.

Mosolygva üdvözölnek

Az ismert csillagok.

4

A hegyek fölechóznak:

No, gyerkőcz, megjövél?

Biztatva megczirógat

A nyájas esti szél.

5

Nincs tolvaj a bokorba',

Nem szükség, hogy kerüld.

Tekints az éji boltra,

Barátságos, derült.

6

És újra körülrepdes,

Czikázva megelőz

Itt minden olyan kedves,

Bizalmas, ismerős!

7

Vezess, megyek utánad

Át tüskön, bokrokon,

Hátha még jó anyámat

Ébren találhatom.

***

Zempléni Árpád 1865 - 1919

***

***

Heimwärts

1

Aus dem Zug ausgestiegen,

viele andere auch,

die, von Unlust erliegen,

ich glücklich, gut gelaunt.

2

Die von Krankheit getrieben,

oder von Geschäft, Gewinn,

mich hat das Herz hertrieben

zu meiner Mutter hin.

3

Den Hügel rauf und runter

singe und renne ich.

Die Sterne lächeln munter

als bekannte an mich.

4

Von Bergen kommt das Echo:

Nun, Bub, bist du auch hier?

Und ermutigt den Psycho

die sanfte Abendbris‘.

5

Es ist kein Dieb im Hecke,

du musst es nicht meiden.

Schau auf die Himmeldecke,

ist freundlich und heiter.

6

Es schwirrt wieder rundum mich,

und Flitzern überrollt,

alles ist so vertraulich

vertraut, überholt!

7

Führ‘ mich, ich gehe dir nach

durch Dornen und Linden,

vielleicht kann noch Mutter wach

daheim noch erwischen.

***

Fordította: Mucsi Antal-Tóni