Zempléni Árpád: Ábrándozó / Träumer

 

Ábrándozó

 

Nincs otthonom, nincs e világon,  

Pedig alkotni, tenni vágyom,   

Hogy ne legyen e föld kietlen,   

Tavasza viruljon a szivekben, 

S megszégyenít, lesújt e szó:  

—      Ábrándozó!

 

Démona ádáz akaratnak   

Az éjszakába el-, kizaklat.   

De nyugtalan kétségbesésem 

Csak nő itt künn e mély sötétben, 

S mind hangosabban kél a szó: 

—      Ábrándozó!

 

Magam fölmagasodni érzem,     

Túl minden tornyon, felhőn, bérczen.  

Egy testet öltött szertelenség;  

De, ah, oly roppant a mindenség!  

S a végtelenből zeng a szó:  

—      Ábrándozó!

    

Mely félföldet borít homályba,   

Bemarkolok az éjszakába. 

Addig facsarom, mig belőle 

Világosság árad a földre.  

S a csillagokból zúg a szó:  

—      Ábrándozó!     

 

Hiába törsz a tárt egeknek, 

A mindenség lezúz vagy megvet,   

Kigúnyol és te el nem éred,  

Nem állhatsz bosszút, törpe féreg.  

Durván lehurrogat e szó: 

 —      Ábrándozó!     

 

 

 

Ez az ember tragédiája,   

Az égvivó titán tusája.   

Rakass testedre száz sírhalmot,   

A koporsóban is csak hallod,  

Ott is kínoz, riaszt e szó:  

—      Ábrándozó!     

 

Zempléni Árpád 1865 - 1919 

 

 

Träumer

 

Habe kein Zuhause in dieser Welt,

doch ich möchte tun, was mir gefällt,

damit dieses Land nicht öde bleibt,

dass der Frühling in den Herzen peilt.

Das du dich nicht schämst als Räumer:

- Träumer!

 

Die Dämonen heftigen Willen

in die Nacht mich öfters eindrillen.

Doch die unruhige Verzweiflung

nur wächst hier draussen in Umgebung,

‘d das Wort wird immer geräumter:

- Träumer!

 

ch fühle mich emporgehoben

jenseits aller Türmen und Wolken.

Als körperliche Maßlosigkeit;

der Universumabartigkeit!

Aus der Unendlichkeit abräumen:

- Träumer!

 

Welch‘ die halbe Erde verdunkelt,

schnappend in die Nacht geschunkelt.

Werde es so fest zusammenquetschen

und das Licht an den Boden pressen.

Das Wort dröhnt es, als Entschäumer:

- Träumer!

 

Umsonst brichst du in den Himmel ein,

das Weltall schlägt zu, so ungemein

verhöhnt dich und du erreichst es nicht,

kannst dich nicht rächen, du bist ein Nichts.

Dieses Wort ist grob, Aufräumer:

- Träumer!

 

Dies ist die Tragödie des Menschen,

das Kampf des himmlischen Ältesten.

Leg‘ hundert Hügel auf deinem Grabe.

Im Sarg hörst du es als Zugabe,

auch dort wird das Wort aufbäumen:

- Träumer!

 

Fordította: Mucsi Antal-Tóni