Vértesy Gyula: Kiket szerettünk / Die, die wir lie

 

Kiket szerettünk, meg nem halnak

***

Rég meghaltak s mintha élnének.
Kiket szerettünk: meg nem halnak.
Sírjukból is feljönnek hozzánk
És érezzük, hogy velünk vannak.
***
Szemünk nem látja őket többé,
De lelkeiket lelkünk érzi -
Fülünk nem hallja a beszédjük,
De néma hangjuk lelkünk érti.
***
S ha arcodon érzett néha
Simogatást, meleget, lágyat -
Ott tudhatod a közeledbe:
Sírjából hozzád visszaszálló,
Egy simításért visszajáró,
Szerető, édes, jó anyádat...

***

Vértesy Gyula 1867 - 1925

***

Die, die wir liebten, die sterben nicht

***

Schon längst tot, doch, ob sie noch lebten.

Die, die wir liebten, die sterben nicht.

Aus dem Grab kommen zu uns herauf

und wir fühlen, sie sind da, mit uns.

***

Unser Auge sieht sie ja nicht mehr,

doch ihre Seele unser‘ Seele spürt –

das Ohr hört das sie zu uns sprechen,

doch das stumme Wort, die Seele fühlt.

***

Und falls manchmal auf dem Gesicht fühlst

bläst ein streichelndes zartes Luft her,

dann weisst, sie ist in deiner Nähe:

aus dem Grab zurückgeflogene,

zum Streicheln zurückgekommene,

deine geliebte alte Mutter.

***

Fordította: Mucsi Antal-Tóni