Thurzó Lajos: Tisztáson / Auf der Lichtung

Toni11•  2020. november 3. 05:50  •  olvasva: 155

 

Tisztáson

1

Tarka madár ezüst hangján,

Napba lendül úgy pityeg rám

Kék ég szellős kis darabján.

2

Nyárfán kúszik szemem kékje

Majd fel onnan tiszta égre;

Felhők szállnak ott fehérbe.

3

Fény a földön, fény az ormon:

Bogár-szemek színaranyból

Rámcsiholnak sűrű lombból.

4

Furcsa vágy űz s fellobogva

Belenézek lombozatba,

Lombok titkát bontogatva.

5

Ág megcsörren finom jajjal.

Ott valami furcsa zaj van;

Fény motoszkál sűrű gallyban.

6

Addig pergett, forgott, játszva,

Míg fennakadt görcsös ágra,

Egy nyalábnyi napsugárka.

7

Nevet az erdő lombja,

„Mert rossz voltál csünghetsz fogva

Csüngve-csengő kis bolondja ... "

***

Thurzó Lajos 1915 – 1950

***

***

Auf der Lichtung

1

An Stimme des bunten Vogels,

auf der Sonne fliegend aufwärts

an dem blauen Stück des Himmels.

2

Mein Augenblau kriecht auf den Baum

nach oben über Gartenzaun;

zu den Wolken im Himmelsraum.

3

Licht auf dem Boden ‘d auf dem All

Käferaugen sind überall,

sie stöbern in dichtem Erdwall.

4

Seltsames Verlangen flackert,

ich sehe das Laub an den Berg,

‘d ihr Geheimnis mich bezaubert.

5

Der Zweig rasselt mit feinem Weh.

Es gibt dort ein seltsamer Dreh;

dort auf der Lichtung grast ein Reh.

6

Solang spielte dort und drehte,

bis auf ein krummer Ast steckte,

ein Sonnenstrahl sich festsetzte.

7

Das Laub des Waldes laut gelacht,

„Weil du schlecht warst, hat es gedacht

der kleine Narr plötzlich erwacht."

***

Fordította: Mucsi Antal-Tóni

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!