Thurzó Lajos: Ismerős őszi tájon / An vertrauten H

 

Ismerős őszi tájon

1

Ismerős őszi táj, csupa dísz,

Már aranyló lombozat.

Földek hátán örök tűz

Folyton ég és nem lohad.

2

Kéklő füsttel tanya int,

A fák fényben fürdenek,

Bárányfelhők az égen

Mint a gyapjak csüngenek.

3

Puha csendet csillámló

Paták zaja felveri:

Út porában négy kerék

Úzi egymást, kergeti.

4

Fut a kerge négy kerék,

Egymást sose éri el,

Ősi törvény rendje ez

Örök kergetősdivel.

5

Lenge ágon ring veréb.

Gólya láp fölött evez,

Őszi égből enyhe kék

Langy derűvel permetez.

6

Réten harmatcsepp ragyog:

Milliónyi kis tükör,

Őszi ékszer barna táj,

Barnán benne tündököl.

7

Új parasztok nagy hite

Ősi rögben fellobog,

A tündöklő ég alatt

Elhúznak víg traktorok.

8

Remény hull a vas alá,

S felhízik dús tengerin,

Termékenyül a magány

Szövetkezet földjein.

9

Lihegő föld, békanyál,

Szőlőszemben hűs borok,

Elköszöni őszi táj,

Szívem benne él, dobog.

10

Lobog mint a pántlika

Rigófütty egy jegenyén.

Hímes, ízes drága táj,

Csupa fütty vagy, csupa fény!

***

Thurzó Lajos 1915 -1950

***

***

An vertrauten Herbstlandschaft

1

Vertraute Herbstlandschaft, lauter Prunk,

alles wird vom Laub umarmt.

Feuer ist auf die Felder,

und ständig brennt es umgarnt.

2

Gutshof winkt mit blauem Rauch,

die Bäume baden im Licht,

Lämmerwolken am Himmel

wie Wollknäuel oben hing.

3

Sanfte Stille wird gestört

von den gleißenden Hufen:

Vier Räder im Straßenstaub

gegenseitig im Staub tummeln.

4

Vier leichte Räder laufen

zusammentreffen sie nie,

das ist uralte Weisheit,

ewiger Verfolgungsspiel.

5

An dünnen Ast schwingt ein Spatz.

Storch paddelt über dem Moor

vom leicht blauen Herbsthimmel,

rieselt draußen vor dem Tor.

6

Tautropfen blitzen am Flur:

Tausende kleine Tiegel,

Herbstschmuck der braunen Landschaft

braun auf den Rasen spiegelt.

7

Glaube den neuen Bauern

aufflattert in Urklumpen,

unter strahlenden Himmel

flotte Traktoren rumpeln.

8

Trost fällt unter das Eisen,

fettig wird vom Mais essen,

die Einsamkeit wird gedüngt

mit Genossenschaftsdänker.

9

Keuchender Boden, Froschspeich‘l,

die Traubenbeere ist Wein,

die dankbare Herbstlandschaft,

mein Herz lebt damit und weint.

10

Es flackert wie ein Bändel,

auf den Pappeln Drosselpfiff.

Gestickt, schmackhafte Gegend,

voller Pfiff und voller Licht!

 

Fordította: Mucsi Antal-Tóni