Taksonyi József: Taszítsatok el / Stoßet mich weg

Toni11•  2022. január 3. 08:41  •  olvasva: 117

 

Taszítsatok el!

 

Taszítsatok el, üldözzetek el,

Fegyvertek rólam tompán visszahull;

Az élet harczán edzve már erőm,

Támadjon rám a sors bármily vadul.

 

Megölhetitek még a lelkem is,

De csak azt, mely a léttel összefűz;

Lelkemnek az a része ép marad,

Amelyet táplál tulvilági tűz.

 

Fölöttem nincs hatalma semminek ;

A hitványsággal bátran daczolok ;

S lelketlenül ki követ dob reám:

Én arra szánalommal gondolok !

 

Taszítsatok el, üldözzetek el;

Gázoltatok át durván sorsomon;

Én kirabolva, én összetörve,

A föld porán is, szépet álmodom !

 

Taksonyi József 1867 - 1907

 

Stoßet mich weg!

 

Stoßet mich, oder jaget mich, weit weg,

Gewehre fallen von mir stumpf herab;

meine Kraft ist im Lebenskampf trainiert,

das Schicksal trifft mich, ist egal wie Harb.

 

Ihr könntet auch meine Seele töten,

doch nur das, was mit Dasein verbindet;

der Teil meiner Seele bleibt noch intakt,

welche die Nahrung in Feuerflut findet.

 

Über mich hat nichts und niemand mehr Macht;

ich trotze tapfer gegen jeden Schund;

d, wenn ein seelenlos ein Stein auf mich wirft:

denk ich mitleidig an den armen Hund!

 

Stoßet, oder jaget mich weit-weit weg;

Ihr habt auf meinem Schicksal gewatet;

ich bin ausgeraubt, ich bin zerschlagen,

auch im Staub sind die Träume wie Tapet!

 

Fordította: Mucsi Antal-Tóni

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!