Radnóti Miklós: Téli vers / Wintergedicht

 

Téli vers.

 

Béke legyen most mindenkivel:

jámbor öregek járnak az

első hó sarában és meghalnak

mire megjön a hajnal.

 

Hó, hó! fekete szemekben

sötéten fénylik az ég, rossz

bánat sír a lámpák alól és

száll elárvult terhes asszonyok

foganó átka, holdas

pocsolyákból a férfi felé.

 

Tél, tél! fél most a gyerek s

fél az üvegesházban markos

marokkal nevelt gyönge virág;

az anyák gondja kiköltözött

az ereszekre, és sipog, sipog:

leesett már az első hó

irgalom és béke, béke legyen

már mindenkivel.

 

Radnóti Miklós 1909 - 1944

 

Wintergedicht.

 

Friede sei jetzt mit allen: fromme

und alte Männer, gehen in

den ersten Schneeschlamm, und sie sterben,

bis die Morgendämmerung kommt.

 

Schnee, Schnee! In den schwarzen Augen

dunkel scheint der Himmel, böse

Kummer weint unter den Lampen und

fliegt der Empfängnisfluch den verwaisten

Schwangeren Frauen in Mondschein

Pfützen, Richtung alle Männer.

 

Winter! Das Kind hat jetzt Angst, ‘d

im Gewächshaus, fürchtet von handfesten

Händen gepflanzte schwache Blume;

die Sorgen der Mütter ist raus, unter

der Traufe mit bängliche Stimme:

Der erste Schnee war schon gefallen

Barmherzigkeit und Frieden soll sein

Frieden mit allen.

 

Fordította: Mucsi Antal-Tóni