Petőfi Sándor: Egy gondolat bánt engemet / Ein Ged

Toni11•  2021. június 10. 09:10  •  olvasva: 19

 

Egy gondolat bánt engemet                   

 

Egy gondolat bánt engemet:

Ágyban, párnák közt halni meg!

Lassan hervadni el, mint a virág,

Amelyen titkos féreg foga rág;

Elfogyni lassan, mint a gyertyaszál,

Mely elhagyott, üres szobában áll.

Ne ily halált adj, istenem,

Ne ily halált adj énnekem!

Legyek fa, melyen villám fut keresztül,

Vagy melyet szélvész csavar ki tövestül;

Legyek kőszirt, mit a hegyről a völgybe

Eget-földet rázó mennydörgés dönt le...

Ha majd minden rabszolga-nép

Jármát megunva síkra lép

Pirosló arccal és piros zászlókkal

És a zászlókon eme szent jelszóval:

"Világszabadság!"

S ezt elharsogják,

Elharsogják kelettől nyúgatig,

S a zsarnokság velök megütközik:

Ott essem el én,

A harc mezején,

Ott folyjon az ifjui vér ki szivembül,

S ha ajkam örömteli végszava zendül,

Hadd nyelje el azt az acéli zörej,

A trombita hangja, az ágyudörej,

S holttestemen át

Fújó paripák

Száguldjanak a kivivott diadalra,

S ott hagyjanak engemet összetiporva. -

Ott szedjék össze elszórt csontomat,

Ha jön majd a nagy temetési nap,

Hol ünnepélyes, lassu gyász-zenével

És fátyolos zászlók kiséretével

A hősöket egy közös sírnak adják,

Kik érted haltak, szent világszabadság!

 

Pest, 1846. december

 

Petőfi Sándor: 1823 – 1849

 

 

Ein Gedanke hat mich verletzt…

 

Ein Gedanke hat mich verletzt:

zwischen Kissen im Bett sterben!

Langsam verwelken wie eine Blume,

auf dem ein heimlicher Wurm ausruhe;

langsam enden wie die Kerze im Traum,

in einen verlassenen, leerer Raum.

Gib mir keinen solchen Tod, Gott,

gib mir keinen solchen, mein Gott!

Lass ein Baum sein, den der eine Blitz traf,

oder der Sturm mit den Wurzeln heraus ras;

lass mich wie Fels vom Berg ins Tal

Himmels erschütternder, Sankt Gral.

Wenn dann alle armen Sklaven

das verhasste Joch verjagen,

mit roten Fahnen und rötlichem Gesicht,

‘d auf den Fahnen mit dieser Heiligen Schrift:

"Freiheit für die Welt!"

Dann wird laut gejubelt,

Sie schreien von Osten bis zum Westen,

Tyrannei kollidiert bis zum Letzten:

Dort will ich sterben,

auf dem Schlachtfeld,

lass mein Blut der Jugend aus dem Herzen fliessen,

wenn das freudige Ende meine Lippen singen,

Lass dieses stählerne Geräusch verschwinden,

der Klang der Trompete, und der Haubitzen,

‘d durch toten Körper

die heissen Rösser

rennen nach dem glorreichen stolzen Sieg,

lass mich zertrampelt nach dem schrecklichen Krieg.

Dort sollen auch meine Knochen sonnen,

bis der Begräbnistag ist gekommen,

wo feierlich, mit langsamer Trauermusik

und begleitet von verschleierten Fähnrich

für den Helden steht ein schönes Grab bereit,

die für dich starben, du heilige Welt Freiheit!

 

Fordította: Mucsi Antal-Tóni

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom