Pálmay József: A lant / Die Laute

 

A lant . . .

 

A lant, a költő szívverése

S az én szivem most nagybeteg.

Ha megzendülne, szenvedése

Rezgené át az éneket.

 

Hát mért költném fel más szivében

Mért köllsem fel a bánatot?

Mi nekem fáj, fáj másnak épen

Úgy mint nekem! . . Hát hallgatok.

 

Pálmay József 1863 -1928

 

Die Laute …

 

Die Laute, der Herzschlag des Dichters

und mein Herz sind jetzt sehr-sehr krank.

Wenn man hört’, die Töne des Leidens,

als wär’s vibrierende Gesang.

 

Warum soll ich im fremden Herzen,

warum soll ich das Leid wecken?

Was mir wehtut, tut ihm auch schmerzen

wie mir! - Nun hör auf zu necken.

 

Fordította: Mucsi Antal-Tóni