Toni11 blogja

 

Altató.

 

          A fákon már

Nyugodtan alszik minden kis madár,
Tudják hogy rájuk bajjal, veszélylyel
          Nem jön az éjjel.

          Lenn a vizen
A vizi liljom alszik szelíden.
S a kék hullámok a mély homályban,
          Ringatják lágyan.

 
          Aludj s ne félj!
Kinyitja bársonyos kelyhét az éj,
S mint tarka pillék a szines álmak
          A földre szállnak.

 
          S halk nesz ha kél
Ne rettenj meg titkos zengésinél;
Lágy libbenéssel, mélyén az árnynak,
          Tündérek járnak.

Szalay Fruzina 1864 – 1926

 

Wiegenlied.

 

          Auf den Bäumen,

alle kleinen Vögel sind schon am Träumen,

sie wissen, dass keine Schwierigkeiten

          nachts nicht erwarten.

 

          Dort am Wasser

die Seerose schläft sanft, ohne Laster

und die blauen Wellen so amüsant

          schaukeln Sie ganz sanft.

 

           Schlaf ‘d keine Angst!

Öffnet sich der Samtkelch der dunklen Nacht,

‘d landen wie bunte Wimpern träume, am

           Boden wie schäume.

 

           Und bleib liegen

hab keine Angst vor geheimen quieken;

mit leisem Flattern in tiefen Seen

          wachen die Feen.

 

Fordította: Mucsi Antal-Tóni

 

Végzet

 

Hegyek között, fenyves tövében
Rejtőzik csöndesen, szerényen
Kis házunk lombtakart fala, —
Fölötte ott suhog a béke
     Halk angyala. .

Soká bolyongva, számkivetve,
Lelék reá e kis szigetre
Hol — sok viharzó görgeteg,
Sok gyász után — most hű karodban
     Pihenhetek.

Tán igy, e kicsi zúgtál rejtve,
A világtól is elfelejtve
A balsors nem talál reánk —
Sújtó kezével el nem éri
     Kicsi tanyánk'!

De ah, mi bánt? — Szivem megrezdül —
A fenyves fátyolán keresztül
Valami rémes látomány,
Rút szárnyalak vadul mereszti
     Szemét reám.

S ijesztőn csattogtatva szárnyát,
Körém veti sötétlő árnyát,
Amint lassan felém evez —
S ah, nincs előle, nincs menekvés —
     A végzet ez!

A végzet, mely bölcsőmnél állott,
Kimondva rám a súlyos átkot:
— Részed legyen a szenvedés,
Üdvöd csak álom, s ezt kövesse
     Zord ébredés!

 
Ám jöjj hát sors, hadd látom arczod,
Én fölveszem veled a harczot,
Gyáván nem hajtok én fejet,
Inkább élet-halál tusára
     Szállok veled.

Nem fogsz velem elbánni könnyen,
Bár sajtolod keserves könnyem,
Bár vérig sújtasz, tépsz, gyötörsz —
Százszor sebezve — büszkén állok
     Mig összetörsz!

 
Tudom, hogy végre széttiporva,
Megsemmisülten hullok porba,
Tudom, hogy vaskezed legyőz; •—
Elvérzem — jó, — de küzdve bukjam,
     Miként a hős!

 
Békássy Helén ? - ?

 

Schicksal

 

In den Bergen des Pinienwaldes

es versteckt sich am Rand des Dorfes,

die belaubte Wand des Häuschens, –

und darüber rauschen leise die

Engel d’ Friedens.

 

Zu lang hab ich geschlendert, verbannt,

hab diese kleine Insel erkannt,

wo – nach stürmischen Unruhen,

nach langer Trauer endlich kann mich

hier ausruhen.

 

Ob hier im Tal mich verstecken kann,

nach dem ich so lang vergessen war,

ob das Schicksal in Ruhe lässt –

mit strafender Hand nicht hineingreift

in unser Nest!

 

Doch was stört mich? – In mein Herz kracht es –

durch den Schleier des Pinienwaldes

dort etwas Schreckliches sehe ich

ein hässliche Flügeltier warf wilden

Augen auf mich.

 

Und knatternd mit den Flügeln schlagen,

rundum mich wirft es dunkle Schatten,

‘d als er langsam auf mich banal –

ach, hier ist kein Entkommen, dass –

ist mein Schicksal!

 

Das Schicksal, der an mein’r Wiege stand

und das schweren Fluch an mir aussprach:

Du sollst im Leben nur Leiden,

deine Erlösung ist ein Traum, ‘d folgt

rau’s Erwachen!

 

Komm, Schicksal, lass dein Gesicht sehen,

ich werde dich ständig bekämpfen,

ich neige nicht feige den Kopf,

eher ein Kampf mutig mit dir, für

Leben und Tod.

 

Du wirst mich nicht so leicht besiegen,

obwohl jetzt meine Träne fliessen,

obwohl du schlägst, reisst ‘d quälst äusserst

hundertmal verletzt – steh auf, bis du

mich zerschmetterst!

 

Ich weiss es am Ende zerbrochen,

zerstört und an den Boden krochend,

ich weiss, am Schluss zahlt man das Weggeld;

ich blute – gut – aber ich kämpfe

wie ein Held.

 

Fordította: Mucsi Antal-Tóni

 

Menekülés.

 

Te bűnös asszony, mit kivánsz még?

Tied volt hamvas ifjúságom,

Tied volt első szívverésem,

Tied volt rózsás gyermekálmom!

A kárhozatért, melyet adtál,

Talán a vérem' szomjúhozza

Izzó ajakad, mely a csókot

Égő parázszsal viszonozza!

 

„ Nem józanodva, nem feledve,

De elhagylak, mert itt az óra,

Érzem, ha mégegyszer megcsókolsz,

Nem lesz erőm e fordulóra.

Nem volna többé akaratom,

Halálra, kárhozatba futnék,

Kirabolnád egészen szivem,

Örökre koldusbotra jutnék.

 

A te öledben kárhozat van,

Reám vár még egy boldog élei,

Valami elfelejtett zugba

Leszek boldog, de nem tevéled!

Valami elfelejtett zugban,

Ahol még emléked se bántson,

A porba ásom arczomat, hogy

Több asszony meg ne babonázzon!”

 

Szentessy Gyula 1870 - 1905

 

 

Flucht.

 

Du sündiger Frau, was willst du noch?

Dein war meine aschige Jugend,

und auch dein war mein erster Herzschlag,

dein war meine rosige Tugend!

Verdammnis, die du gegeben hast,

vielleicht ist es mein Blutdurst schuldig

glühende Lippen, die heiss küssten

mit brennender Glut ungeduldig!

 

„Nicht ernüchternd, und nicht vergessen

doch ich verlass dich, der Zeit ist da,

ich fühle, wenn du mich nochmals küsst,

dann wäre mein Wille nicht mehr da.

Ich würde es dann, nicht mehr wollen

ich würde in Untergang rennen,

du würdest mein Herz ganz ausrauben

‘d ich wäre für immer ein Bettler.

 

In deinem Schoss liegt doch die Verdammnis,

glückliches Leben wartet noch auf mich,

ich werde noch irgendwo glücklich sein

aber mit dir zusammen sicher nicht!

Ich werde noch irgendwo glücklich sein,

wo der Gedanke an dich kein kraft hat,

Ich grabe mein Gesicht in den Staub, dass

mich keine Frau mehr abergläubisch macht!“

 

Fordította: Mucsi Antal-Tóni

Titkos bánatok.

Láttál-e tündöklő, fényes -csigaházat ?
Kebelén a gyöngyház büszke pánczélt alkot,
De füledhez tartva, valami mély bánat
Lassú, de örökös, halk zenéjét hallod.

S láttál-e szemeket fényesen ragyogva?
Csodásan lobognak, mint csillag az éjbe',
De lenn a szív mélyén, csendesen, titokba'
Zeng a lassú bánat örökös zenéje.

Katona Ernő ? - ?

 

Geheime Sorgen.

 

Hast du ein glänzendes Schneckenhaus gesehen?

An der Brust bildet das Perlmutt die stolz’ Rüstung,

doch halte es an die Ohren, tiefe Trauer

‘d hörst du seine leise, zeitlose, sanfte Tonkunst.

 

‘d hast du schon hell leuchtende Augen gesehen?

Die flackern wunderbar wie ein Stern in die Nacht,

doch tief unten im Herz, leise und verborgen

die ewige Musik des Trauerns schwingt mit, sacht.

 

Fordította: Mucsi Antal-Tóni

Titkos bánatok.

Láttál-e tündöklő, fényes -csigaházat ?
Kebelén a gyöngyház büszke pánczélt alkot,
De füledhez tartva, valami mély bánat
Lassú, de örökös, halk zenéjét hallod.

S láttál-e szemeket fényesen ragyogva?
Csodásan lobognak, mint csillag az éjbe',
De lenn a szív mélyén, csendesen, titokba'
Zeng a lassú bánat örökös zenéje.

Katona Ernő ? - ?

 

Geheime Sorgen.

 

Hast du ein glänzendes Schneckenhaus gesehen?

An der Brust bildet das Perlmutt die stolz’ Rüstung,

doch halte es an die Ohren, tiefe Trauer

‘d hörst du seine leise, zeitlose, sanfte Tonkunst.

 

‘d hast du schon hell leuchtende Augen gesehen?

Die flackern wunderbar wie ein Stern in die Nacht,

doch tief unten im Herz, leise und verborgen

die ewige Musik des Trauerns schwingt mit, sacht.

 

Fordította: Mucsi Antal-Tóni