Jörgné Draskóczy Ilma: Jöjj tél! / Komm Winter! *

 

 

Jöjj tél!

 

Jöjj Tél!

Ölelő hókarod mindent beér.

Egyenlő, sima lepled alatt.

Nem látjuk a szennyet, a bűnt, a sarat,

Amit — feltörve, kavarva a mélyet —

Felvet az élet.

 

Jöjj hó! ,

Te fehér, te hűvös csillapító,

Hullj le az ifjú, a szöghaju főre,

Mely végzete ellen — a balga, a dőre —

Lázadoz. Bele nyugalmat önts:

Hadd legyen bölcs.

 

Jöjj fagy!

Hisz te a szivek orvosa vagy.

Enyhíti a te jéghideg ajkad

Azt a sok sebet, égő fájdalmat,

Amit szivünkön — őrizzük bár —

Perzsel a nyár.

 

Jörgné Draskóczy Ilma 1884 – 1945

 

Komm Winter!

 

Komm Winter!

Dein Umarmende schneearm ist es wert.

Unter deinem gleichmässigen weissen Bünde.

Wir sehen keinen Schmutz, Schlamm oder Sünde,

dass – aufgebrochen die Tiefe rühren, –

die Altallüren.

 

Komm Schnee!

Du weisser, du kühler Beruhigter,

fall auf der junge, stoppelhaarige Kopf,

welches gegen sein Schicksal – der törichte Dummkopf –

rebelliert. Schenk in ihn Ruhe ein:

Lass ihn Weis’ sein.

 

Komm Frost!

Ja, doch, du bist der Arzt der Herzen.

Es entlastet deinen eiskalten Lippen

so viele Wunden, die brennen ‘d Zippen,

wir hüten zwar auf das Herz fest, was –

der Sommer brennt.

 

Fordította: Mucsi Antal-Tóni