Jörgné Draskóczy Ilma: A Nap / Die Sonne

Toni11•  2021. október 12. 08:50  •  olvasva: 141

 

A Nap.


Fölkelt a Nap s egy lángoló sugara

Megérintette alvó szívemet,
Egy másik ajkamat csókolta meg

S fölpattant tőle lelkem titkos zára.


S születtek vágygyal telt melódiák,
Forrók, de tiszták, mint a kócsag szárnya

Legbensőbb rejtett énemet kitárva,
Miként kibontja kelyhét a virág.

 
... De egyszer aztán csak letűnt a Nap. . .
S a fényözönt, miben tobzódtam szinte,
A ragyogást mind, mind magával vitte.


Nekem csupán . . . csupán a dal maradt.
És igy kifosztva most, koldussá válva

Sírom e dalokat az éjszakába. . .


Jörgné Draskóczy Ilma 1884 -1945

 

Die Sonne.

 

Die Sonne ist mit hellem Strahl aufgegangen,

und sie berührte mein schlafendes Herz,

eine andere mit meinen Lippen scherzt

und brach das geheime Schloss mein Verlangen.

 

‘d Lieder voll mit Sehnsucht war geboren,

sie sind heiss, doch sauber wie Reiherflügel,

und auch mein innerstes Selbst wurde klüger

als die Blume ihr Kelch auserkoren.

 

… Doch eines Tages war die Sonne weg …

‘d die Lichtflut, von der ich fast erschüttert war,

die Brillanz hat es alles mitgebracht, klar.

 

Für mich nur … nur das Lied ist geblieben,

so ausgeraubt, bin ein Bettler geworden

und weine diese Lieder jeden Morgen …

 

Fordította: Mucsi Antal-Tóni

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Toni112021. október 16. 21:00

Köszönöm Dénes, az olvasást, és a hozzászólást ...üdv Tóni…

DanyiDenesDezso2021. október 12. 23:13

Jaj, de kis napimádó-napfüggő volt ez az Ilma költőnőnk!...

Szép szonettet eszkábált bánatba fordult eksztázisában...

Üdvözlet érte a szerző(k)nek és a fordítónak, Tóninak is!... Dénes