Jékey Aladár: Öreg vagyok / Ich bin alt

 

Öreg vagyok . . .

Öreg vagyok én már,
Fáradt öreg, tétlen.
Küzdés, nyomor napjaiból
Tenger időt éltem.
Küzdés, nyomor közt is
Volt egy drágaságom,
Elvesztettem azt is immár
Sivatag pályámon.

Hírnév, kincs, dicsőség:
Sok szép álom, fényes.
Nem tagadom, volt is róluk
Néha álmom, édes.
Ám való csak egy volt,
Az én drágaságom.
Most már az is álmok álma,
Arany ifjúságom.

Kutatok a múltban,
Nézem a jelenben,
Fürkészem az eljövendő
Messze végtelenben:
Lesz-e híre-hamva,
Jelzi-e nyom voltát,
Hogy ez az én földi pályám
Mire való volt hát ?

Fáradt vagyok, fáradt
S im tenni kell, tenni.
Gyötri testem, gyötri lelkem
Az a "sehol-semmi".
Fölöttem az idő
Repül felhő-szárnyon,
Alant az én történetem
Száll suhanó árnyon.

 

Jékey Aladár 1846 – 1919

 

Ich bin alt …

 

Ich bin schon alt, sehr alt,

müde alt und arglos.

Die Tage des Kampfes, Elends

sind vergangen kampflos.

Zwischen Kämpfe 'd Elend

hatte ich einen Schatz,

das habe ich auch verloren

in der Wüste der Hatz.

 

Mein Ruf, mein Schatz, mein Ruhm:

sehr viel schöne Träume.

Ich leugne nicht, es gab welche, wie

viele bunte Bäume.

Doch es gab nur einen,

`d das war die Kostbarkeit.

Nun, das ist der Traum von Träumen,

war meine Jugendzeit.

 

Forsch‘ in Vergangenheit,

schaue in Gegenwart,

und ausforsche ich die Zukunft,

sehr weit gewissenhaft:

Wird es etwas geben,

gibt es eine Spur an,

ob meine irdische Laufbahn,

für etwas nützlich war?

 

Bin müde, so müde

doch ich bin ein Realist!

Plagt mich mein Körper, die Seele

dass, das "nirgendwo – nichts".

Die Zeit ist über mir

fliegt, auf Wolkenflügel,

unten ist meine Geschichte

als schattigen lügen.

 

Fordította: Mucsi Antal-Tóni