Jakab Ödön: A magvető / Der Seemann

 

A magvető

 

Búzavetés az oldalon,

De a vetője hol vagyon?

Ki elvété a magokat,

Pihen immár a hant alatt.

 

Szegény ördög volt: szolga nép,

Bajjal kereste kenyerét!

A földet mindig ő tőré,

De az áldás nem volt övé.

 

Hogy ő is élt, már arra csak

Az ért kalászok vallanak;

Egyéb emlék, mely róla szól,

Egész világon nincs sehol!

 

Majd ha aratják, mit vete,

Fölmerül egyszer még neve,

Melyet, míg ő lenn porladoz.

Az alkalom tán szóba hoz.

 

Hanem aztán — jó éjszakát!

Békén alhatik oda át!

Hallgatni fog a tar mező,

S jőni fog egy más magvető . .

 

Jakab Ödön: 1854 – 1931

 

Der Seemann

 

Weizen auf dem Acker säen,

aber wo ist er, der Säer?

Und wer die Samen gesät hat,

ruht unter im Grab in dem Sarg.

 

Armer Teufel: von Sklavenvolk,

sein Brot hat mit Mühe geholt!

Die Erde er selber gepflügt,

doch an die Ernte nicht verfügt.

 

Dafür, dass er schon gelebt hat,

zeugen die Reifen Ähren halt;

weitere Erinnerung an ihn,

führt dir der Suche nirgends hin!

 

Wenn sie ernten, was er säte

wird man ihn nochmal erwähne,

d, wenn im Grab schon, zu Pulver wird,

erwähnt man, den armen Landwirt.

 

Aber dann halt – gute Nacht!

Schlaf in Ruhe, bist Best bewacht!

Und das kahle Feld wird schweigen,

neuer Sämann wird erscheinen.

 

Fordította: Mucsi Antal-Tóni