Heinrich von Kleist: Der höhere Frieden / Der höhe

 

A felsőbb béke

 

Mikor a háború kocsija port ver                                   

Ember a viszályra fegyvert fogott,               

Ember, kinek ott benn még szíve ver,

Szív, mit Isten szeretetre adott.

 

Tán, nem rabolhatják el tőlem szívem,

Nem a békém, sem a gyökerét,

Nem ártatlanságom, és nem a hitem,

Mi undortól, félelemtől véd.

 

Juhar árnyékától nem kell félni,

Mely a búzatáblán felüdít,

És csalogány énekét átélni,

Mely egy néma keblet gyönyörit.

 

Fordította: Muci Antal-Tóni

 

 

Der höhere Frieden

 

Wenn sich auf des Krieges Donnerwagen
Menschen waffnen auf der Zwietracht Ruf,
Menschen, die im Busen Herzen tragen,            
Herzen, die der Gott der Liebe schuf:                

Denk´ich, können sie doch mir nichts rauben,
Nicht den Frieden, der sich selbst bewährt,       
Nicht die Unschuld, nicht an Gott den Glauben,
Der dem Hasse wie dem Schrecken wehrt.        

Nicht des Ahorns dunkelm Schatten wehren,    
Daß er mich im Weizenfeld erquickt,                 
Und das Lied der Nachtigall nicht stören,         
Die den stillen Busen mir entzückt.

                   

Írta: Heinrich von Kleist 1777 - 1811