Gottfried Keller: Borus idő / Trübes Wetter

 

 

Borus idő

 

Ma egy csendes esős nap van

enyhe, komor, s mégis derült,

borulást áttöri lassan

a napfénye, ha felhevült.

 

A csodás félhomály játszik

nyugalom van hegyen völgyön;

a táj, egy kicsit még fázik,

nevetve sír még a földön.

 

A remény, az elveszettség

egyformán éber a hitben;

kínhalál s a továbbélés,

sakkban tartják az én szívem.

 

De én, öntudatos énem,

nyugodtan néz a bajára,

de lelkem felkészül ébren

a sorssal való csatára.

 

Fordította Mucsi Antal - Tóni

 

 

Trübes Wetter

 

Es ist ein stiller Regentag,
So weich, so ernst, und doch so klar,
Wo durch den Dämmer brechen mag
Die Sonne weiss und sonderbar.

Ein wunderliches Zwielicht spielt
Beschaulich über Berg und Tal;
Natur, halb warm und halb verkühlt,
Sie lächelt noch und weint zumal.

Die Hoffnung, das Verlorensein
Sind gleicher Stärke in mir wach;
Die Lebenslust, die Todespein,
Sie ziehn auf meinem Herzen Schach.

Ich aber, mein bewusstes Ich,
Beschau’ das Spiel in stiller Ruh’,
Und meine Seele rüstet sich
Zum Kampfe mit dem Schicksal zu.

 

Gottfried Keller