Dsida Jenő: Én hívlak élni / Ich rufe dich zu lebe

 

Én hívlak élni

Hallgasd meg mit suttog az élet,

élni hív újra meg újra téged.

Ne nézz vissza a sáros útra,

legyen előtted minden tiszta.

 

Emeld fel fejed, lásd meg a szépet

szemed kékjében égjen a fényed..

Lásd meg végre, hogy szeretnek

még akkor is, ha nevetnek,

hisz mosolyt te csalsz arcukra,

ismerj bennük magadra!

 

Soha ne bánd, ha fáj,

hisz erőre így találsz.

S mi most bánatot okoz

később nem lesz rá gondod.

 

Hidd el jól tudom, hogy fáj,

de hinnünk mindig muszáj.

Fogd a kezem, ha úgy érzed,

hogy szívedből kihull az élet.

 

Ne keresd már, hogy hol tévedtél,

ne sírj azon, mit meg nem tettél.

Gyere velem, én hívlak élni

vérző szívvel is remélni.

 

Dsida Jenő 1907 - 1938

 

Ich rufe dich zu leben

 

Hör zu, was flüstert dir das Leben,

ruft dich immer wieder zu leben.

Schau nicht zurück auf den matschigen Weg,

lass dir alles klar sein bis zum Steg.

 

Erhebe deinen Kopf, sieh das Schöne

lass brennen in deinen Augen die Blautöne.

Sieh endlich ein, dass sie dich lieben

auch dann, wenn sie dabei grinsen

du zauberst das Lächeln in ihr Gesicht,

wo dich selbst darin wiedersiehst.

 

Keine Reue, wenn es schmerzt,

nur so bekommt Kraft dein Herz.

‘d, was jetzt Kummer verursacht,

später sicher drüber lachst.

 

Glaub mir, ich weiss es tut weh,

doch wir glauben stets an Fee.

Nimm mein’ Hand, wenn du so fühlst,

dass das Leben aus dein Herz grüsst.

 

Suche nicht mehr, wo du geirrt hast,

weine nicht, wenn etwas verpasst hast.

Komm mit, ich rufe dich zu leben

mit Blutendem Herz, Hoffnung sehnen.

 

Fordította: Mucsi Antal-Tóni