Dömötör János: Édes anyám te vagy / Meine liebe Mu

Édes anyám te vagy most is...

1

Édes anyám te vagy-most is

Egyetlen egy menedékem!

Jöjj el hozzám néha-néha

Letörölni verejtékem.

2

Földön járó emberek közt

Ugy sincs a ki vigasztalna,

S hogy elhagytam, elkerül most

Az élő isten irgalma.

3

Küzködésben, vergődésben

Telik éltem egész hoszsza,

S árva szívem a békének

Bár egy cseppjét szomjúhozza.

4

Enyhe szellő rám-rám fuvall

Nyitott ablakomban állva,

Tétovázó szemem fürdik

Enyhe, szende holdsugárba'.

5

Fényes csillagseregével

Még az ég is letekint rám,

S elmerengve fejem szédül —

Mint a gyermek rengő hintán . . .

6

Megnyugodnám, megpihennék

Bár egy hajszál támasz volna,

Melyre mostan rá borulnék, —

Vagy valaki átkarolna.

7

Nincsen semmi, nincsen senki,

Nem jut lelkem soh' se' révbe,

Csak vergődik, csak elmerül

Az enyészet tengerébe.

***

Dömötör János 1843 - 1877

***

***

Meine liebe Mutter du bist jetzt auch…

1

Meine Mutter du bist jetzt auch,

meine letzte Zufluchtsstätte!

Du wärst die, der von Zeit zu Zeit

meinen Schweiß, abwischt, hätte.

2

Unter den Menschen diese Erde

tröstet hier mich keiner mehr, und

seit ich dich verlassen habe,

Gottes Gnade setzt sich zu Wehr.

3

Herumkämpfen, herumzappeln

das war mein Schicksal lebenslang,

doch mein Herz durstet nach Frieden

obwohl der Mund an Hahn hang.

4

Eine leichte Brise weht mich an

an offenen Fenster ins Gesicht,

die zögernden Augen baden

im Sonnenuntergangmondlicht.

5

Mit der hellen Sterne-Armee-,

gar der Himmel schaut auf mich herab,

bin versonnen und schwindelig –

wie ein Kind der an Schaukel saß.

6

Sich beruhigen, ausruhen,

wenn nur Unterstützung hätte,

einen Kniefall würde machen

und sie würde mich umarmen.

7

Es gibt nichts, es gibt niemanden,

für die Seele, gibt`s kein Hafen,

nur noch zappeln, nur versinken

in das Meer des zerfallen.

***

Fordította: Mucsi Antal-Tóni