Bányai Kornél: Estike / Abendlein

Estike

***

Midőn szép csillagunk lehullt,
s ragyogni kezd az álom,
megnyitja ajkait az estike,
kedves parasztvirágom.
***
Éneke: illat, halovány
kelyhek csillagzenéje,
mely déli tengerek égig futó
habjaként dől az éjbe.
***
Távol korokból száll a dal
e könnyű nyári ének,
gazdagon bontva tündér szirmait
daloknak és meséknek.
***
Beszáll a nyitott ablakon,
sötét szobákba árad,
álomba ringatják hullámai
a kemény nyoszolyákat.
***
Munkában torzult arcokat
érint angyalkezével.
Mosolyt, vigaszt hint szét s a gyermekek
álmában ő csilingel.
***
Dalolj csak kedves estike
paraszt porták virága!
lélekként szálló illatod a tört
homlokú föld imája.

***

Írta: Bányai Kornél 1897 – 1934

***

***

Abendlein

***

Wenn unsere Sterne verschwinden,

‘d der Traum fängt an zu zoomen,

und die Abendlein zu Leben erwacht

den liebsten Bauerblumen.

***

Ihr Gesang ist: Duft, den zarten

Kelchen leiser Sterngesang,

welcher wie der schäumende Südsee Rausch,

strömt sich in der Nacht entlang.

***

Von alten Zeiten kommt es her,

dieses leichte Sommerlied,

das Feenreich entfacht sein Blütenblatt, was

Lied und Märchen überzieht.

***

Rein strömt an offenen Fenstern,

die dunklen Zimmer flutet,

in schönsten Träume werden die Wellen

die harten Betten schaukeln.

***

Von Arbeit müde Gesichter

streichelt es mit Engel Hand.

Lächeln, Trost streuend und für die Kinder

im Traum zieht am Klingelband.

***

Sing nur liebe Nachtviole, die

Blume des Bauernportals!

Dein Seelenhaft fliegender Duft ist das

Gebet des krankhaften Tals.

***

Fordította: Mucsi Antal-Tóni