Ambrozovics Dezső: Temetőben / Am Friedhof

 

Temetőben.

***

Némán egymagamban járok

Künn a holtak városában.

Őszi ködnek nedves fátyla

  Mint az élet tűnő árnya

Foszladozva száll utánam.

***

Csend van. Csak ott túl a partról

Hallszik át a nyüzsgő élet

Lágyan zsongó hullámzása,

   S jajveszékelő halk siráma

Szenvedők vad küzdésének….

***

Most, hogy hosszú évek múlva

Újra itt e sírnál állok,

Most érzem csak, mit vesztettem!

   Hisz' már rég nem éltek bennem

Oh, ti édes gyermek álmok!

***

 Ambrozovics Dezső 1864 - 1919

***

Am Friedhof.

 ***

Schweigend, still laufe ich allein

draussen in der Stadt der Toten.

Als des Herbstnebels Glaswatte

  wie scheinbare Lebensschatte‘

fliegt hinter mir zu benoten.

***

Stille. Nur drüben am Ufer

hört man die Hektik des Lebens

und die sanft brummenden Wellen

bringen das heulende Gellen

den Opfern des wilden Kampfes.

***

Und jetzt, nach so vielen Jahren,

ich stehe wieder hier am Grab,

‘d, jetzt fühle ich, was ich verlor!

Es kam schon lange nicht empor

wie süsse Kinderträume gab!

***

Fordította: Mucsi Antal-Tóni