Papírfecskék
HumorHatalmi játszmá(n)k
Érzésháború dúl a napfrontokon,
Sosem unalmas, örök új a protokoll,vágy-gránátokat dobálunk a csendbe,és szumóként birkózunk meztelenre.Ám a figyelemfontosság-polcokon
ott lapul a kinek van igaza-kard,akkor nagyot vág, ha a megértés vadkanyarban kileng. A türelem kötszer,
csak gyolcsozni nem lehet lusta a hit,különben tartásából veszthet a híd,mely Tiédhez kapcsolja lélekföldem.
Az ágycsatákban örömmel sebződöm,mit érdekel, ha nincs kint a kukazsák?Ezért megégést mellőzni? Butaság!Hadifogolyként karodba vergődöm,
elemi részecskékre hasit a kéj, szívünk atomrobbanása elsepermindent, a legmélyebb vita jelenleg,hogy ki viszi a gyeplőt felül : Te, vagy én?
Művelj meg!
Ne maradjak már vetetlen, vad ugar,
Nézd, van itt dudva, múltgyom, és könnyparlagfű!Kapádat hozzad és csak érzéssel jöjj!Minek kis kertembe ennyi durva nyű?Gyerünk, hogy völgyemhez juss, mindent kiölj!
Aztán szórd el törődésed magvait!Tenyérsimítósan gereblyézz össze,mert őszeimből akad itt avar is! Legyél Napom, szomjat oltó esőcsöppem!
Művelj meg! Hidd el, két kezid termést kap,akkor is, ha nem ád egybe minket a pap!
Hotel-love
Nem volnék ám hívás, hogy várakoztass,
Édesem! A vonaltúlon még pár csöng,
és a recepcióm majd ágyba hozat,
ha kifeszíti vágykeretem e csönd.
Oké, ízfokozásnak jó a percre
perc, de lásd meg, illatod kávém, pörget,
zsongat mindig közelebb, sejtről sejtre.
A bárpultnál is kéjmogyoróval tömnek
bevillanásaid, keblemen selyemhuzat,
csak Neked, hogy sóhaj magad majd oda
temesd. Egy ajtóhoz futók az utak,
ujjaidnak lenne hárfa ott a borda,
ahol Te a ne zavarjanak táblát
már a bejárat fölé akasztanád,
és elkérnéd Kupidó angyalszárnyát,
hogy előbb gyűrődhessen velünk az ágy!
Ó, s én hiányod pultjánál részegedem,
csupán a kulcsot várom szenvedélynek
szívgőzében. Kell nagyon, hogy részed legyek,
egy szobányi órában az egész élet...
Na jó, hagyom...
Olyan lábról ledöntős vagy, nagyon,
ez az egyik legnagyobb bajom.
Tőled csitris pírt rózsáz az arcom,
torokgyulladtan rekedt a hangom.
Pedig nem is vagyok vírusbeteg.
Na jó, bevallom, hogy a lázszemek,
látványodtól csillagosodtak meg,
s a máskor óraműpontos rend,
felborult vitrineske idebent.
A táltos mindenit, száguld a vágy!
Komoly hiánycikkje néki az ágy...
Jó, e vetkezés nem épp nőcis-lágy,
de úgy várom, hogy magaddal megáldj!
Ne legyek a nélküled parlagon,
inkább essünk hanyatt a pamlagon!
Vigyázz, gázolni kész a szívvagon!
De ha felül lennél, azt is hagyom...