Hatalmi játszmá(n)k

Steel•  2014. szeptember 18. 13:30

Érzésháború dúl a napfrontokon,

szemeink lövészárkában szanitéc :

a gyöngédség, ápol, ha a mosoly alig ép,

mert szópetárda találja homlokon.


Sosem unalmas, örök új a protokoll,

vágy-gránátokat dobálunk a csendbe,

és szumóként birkózunk meztelenre.

Ám a figyelemfontosság-polcokon


ott lapul a kinek van igaza-kard,

akkor nagyot vág, ha a megértés vad

kanyarban kileng. A türelem kötszer,


csak gyolcsozni nem lehet lusta a hit,

különben tartásából veszthet a híd,

mely Tiédhez kapcsolja lélekföldem.


Az ágycsatákban örömmel sebződöm,

mit érdekel, ha nincs kint a kukazsák?

Ezért megégést mellőzni? Butaság!

Hadifogolyként karodba vergődöm,


elemi részecskékre hasit a kéj, 

szívünk atomrobbanása elseper

mindent, a legmélyebb vita jelenleg,

hogy ki viszi a gyeplőt felül : Te, vagy én?

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Steel2014. október 8. 10:17

@mystynekatika: Kata, örülök, és köszönöm a figyelmed! Ölellek!

Steel2014. október 8. 10:16

@Molnar-Jolan: Köszi Joli! :)

Steel2014. október 8. 10:16

@Sea_Miller: Sea, köszönöm, hogy olvastál.

mystynekatika2014. szeptember 19. 20:03

ott lapul a kinek van igaza-kard,
akkor nagyot vág, ha a megértés vad
kanyarban kileng. A türelem kötszer,

csak gyolcsozni nem lehet lusta a hit,
különben tartásából veszthet a híd,
mely Tiédhez kapcsolja lélekföldem.

Nagyon tetszik!

Molnar-Jolan2014. szeptember 18. 21:19

Tetszik ez a hangod! Nagyon fogékony, érzékeny, fantáziadús nőci vagy.

Törölt tag2014. szeptember 18. 15:44

Törölt hozzászólás.