Re-kreáció

Talán

 

Talán tudnom kéne mi ez az érzés.

Mint csillag-kés penge vág át ablakon

a megírhatatlan, megőrzött nézés,

időn és téren át követném vakon.

 

Mi tépne szét szemsugárból font láncot,

hisz ott a jel, hol kék madár verdesett,

tágult pupillák köré mi fest ráncot,

örömtől szépültet, könnytől fényeset?

 

Szerelem suhan felhőkből kifeslőn,

földön kutatva múlt idők lábnyomát,

amit elfed pár rákövült szóhalom.

 

Ragyog a vén hold, bólint helyeslőn,

mert ismeri jól a káprázat okát,

és talán engem is… nem tudhatom.

Nyár-visszhang

 

A tó még álmatag, a móló csöndes

tükrén fénytutajon ring egy falevél.

Túlpartról indult, várom, hogy ideér

könnyű evezővel az új nap, s zöldes

 

hullámzással ér szivemhez a bársony,

amit ledéren ölt magára a nyár;

Hírét viszi messze egy apró madár,

ki vitorlán versenyez, árboc-ágon

 

pihen meg, míg győztes dala szállong

a víz fölött, s arany csillan meg tollán...

Távol sziréna szól, széthull a varázs,

 

lázálmos, mély kút mohó szája tátong,

belehulló képek puffannak tompán,

halk nyár-visszhangot hallat a hervadás…

 

/szonettfórumban adott sorvégekkel/:

csöndes, falevél, ideér, zöldes

 /bársony, a nyár, madár, ágon/

 /szállong ,tollán, varázs/

/ tátong, tompán, hervadás/

 

 

 

Igaz csoda

 

Tükörképem nézem egy felhőképen:

hasonlítok rám, félmosoly arcomon,

szemem csukva a hunyorgó holdfényben

és itt lent tudom, most nem álmodom.

 

Néha megtörténik varázs-éjeken,

egy ablak kitárul és én szabadon

mint a madár szállok, s érzékelem

repülsz velem, lényed örök ikon.

 

 Ilyenkor nem félek már, hogy elhagy,

 pilleként piheg színpompás virágon

a szerelem,  majd felhőkig zeng dala.

 

A hangról felismerem, ez te vagy,

aurád áthatol, megáll szív-tájon,

-igaz csoda. Nem fájt így semmi, soha.

(szonettfórumban megadott sorvégződésekkel)

 

 

Barátság

 

Átívelő  híd az élet sodró folyamán,

ha öröm ér s ha baj, - biztos pont a parton.

Erősebb kötelék, mint egy csővezeték

minek szép, de hazug neve van… Oppardon!

 

 

Profit

 

Emez normál, amaz pedig extra,

sajnos egyik sem az ismerősöm,

mert én nem járok a világ-piacra,

itt gazdagszom, szegény verselőkön…:)

 

 

Fogas-kerék

 

A kerék csak egy szájra vágyott,

hogy kóstoljon egy új világot,

eldobta hát sok ósdi küllő-tézisét

és helyükre betette a protézisét.

 

 

Mosoly

 

Mosolyboltban a mosolynak

már piszkosul felment az ára,

nem is veszek, mert maholnap

rászokom a bamba vigyorgásra.

 

 

Megpörget

 

A május kedve még mindig bohém:

feldob, elkap, végül körbepörget,

japánlonc-paravánt igazít körém,

s játszik velem bújj-bújj zöldet.

                           

 

Banánhéj

 

Egyszer egy óvatlan főcsiga

hopp! Elcsúszott egy banánhéjon,

odalett a háza és mindez Aliga

tájékán történt meg a parton.   

 

 

Balfácán

 

Szegény madár, ő semmit sem vétett,

sosem volt trágár, sőt félre se lépett;

Tyúkjaival járta szép, színes násztáncát,

még meg sem lepődött, mikor levadászták.

 

 

Bástya

 

Bástyái nélkül mondd mit ér a vár?

Véres harcokról mesél a történelem.

Most csak légvárak épülnek és paloták,

mik leomlanak majd, - dicsőségtelen.

 

 ( fórumban megadott címekre, amikre kötelezően négy sor írandó...)

 

Az éjszaka zsebei   

 

Pillanatnyi esti hangulatban

számból a szó megint kipattan,

bár nyerítenék, mint egy igásló,

mert hír-folyamon nincsen gázló.

 

Tenyérbe mászó képek néznek,

s én beintenék  a messzeségnek,

ha volna arca, de szeplőtelen

létben minden fán hazugság terem.

 

Kánonban sírnak a szellemek,

mióta befellegzett a radírnak,

így megmarad minden műremek,

amit perecet rágcsálva írtak.

 

Van még négy sor, s az idő siettet,

de még nem tudom, mi lesz a vége,

az éjszaka zsebei mit rejtenek még,

meséljem, vagy abbahagyjam végre?

 

 ( pillanatnyi, pattan, tenyérbe, kánonban, zsebei, furcsa, szeplő, igásló, perec, siettet -fórumban megadott szavakkal

 

 - 2. verzió )