Igaz csoda

Rozella•  2022. június 3. 18:11  •  olvasva: 133


Igaz csoda

 

Tükörképem nézem egy felhőképen:

hasonlítok rám, félmosoly arcomon,

szemem csukva a hunyorgó holdfényben

és itt lent tudom, most nem álmodom.

 

Néha megtörténik varázs-éjeken,

egy ablak kitárul és én szabadon

mint a madár szállok, s érzékelem

repülsz velem, lényed örök ikon.

 

 Ilyenkor nem félek már, hogy elhagy,

 pilleként piheg színpompás virágon

a szerelem,  majd felhőkig zeng dala.

 

A hangról felismerem, ez te vagy,

aurád áthatol, megáll szív-tájon,

-igaz csoda. Nem fájt így semmi, soha.


(szonettfórumban megadott sorvégződésekkel)

 



Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Mancisztorik2022. június 24. 20:54

Elképesztően gyönyörű.

csillogo2022. június 24. 20:41

s z é p érzékelés - amúgy csodálom a madarakat, a lázas készülődésüket hangjukat, engem megnyugtat és ne fájjon...

kosa2022. június 3. 22:58

"hasonlitok rám" és a töbi, és a többi...

Irtó jó vers

liketorn2022. június 3. 20:03

(remek lett, kiforrott)

liketorn2022. június 3. 20:02

Holdfényszúrást kaptál? :)

skary2022. június 3. 18:42

az tényleg csuda

Törölt tag2022. június 3. 18:25

Törölt hozzászólás.

Rozella2022. június 3. 18:23

@Törölt tag: a fog? igen, az tud...:)

Törölt tag2022. június 3. 18:19

Törölt hozzászólás.