Re-kreáció

Kezdhetem elölről… :)

 

Egész éjjel álmomban (és ez nem is akármi)

azt kutattam, miért lett víztelen a Kalahári?

Próbáltam én pont a lényegre fókuszálni, 

de valaki folyton be(le)szólt:"Ez lári-fári "! 

Nem értem, miért kell engem összekuszálni?

A káoszban nem tudok összpontosítani, 

hát tegyen a fejemben rendet már valaki!

Végül mikor felébredtem (így szokott ez lenni),

sajnos már semmire sem emlékeztem

és most kezdhetem elölről az egész kutatást,

mert így jár aki álmában a sivatagban kutat ás...

 

(tegnap, szept 29.-én éjjel volt a ’Kutatók éjszakája’ ,  ez adta az apropót.. többek között :) )

 

 

 

 

Hinta-palinta

 

…hát miféle rugók működtetik,

hogy nem törik meg a nyári lendület?

Holdon függő hintára ültetik,

 csillagkötélen csüng a képzelet,

leng az éjben, a szívben kalimpál,

 de nappal is ott marad az éden,

amikor a Nap  -hinta-palinta-

őszi levélen szerelmet himbál.

(.. hát én erre jutottam ezekkel a szavakkal :)  : lendület, függő, himbál, rugók )

 

 

Az üzenet

 

"A fák megnőttek. Meg bizony, magasra "

a legnagyobb fenyő, mint egy zöld toronyóra

vigyáz minden zizegő, lombsusogó szóra.

 

Az őszi alkonyatban némán hallgatom őket,

nem szólok semmit, bár furcsa, mégis értenek,

érzik minden rezdülésem, ahogy én az övéket.

 

Úgy nőnek, ahogy nőni szeretne bennem a bánat,

de most nem engedik, kitárt ágkarokkal várnak

lépteimre, s háborgó lelkemre csendben vigyáznak..

 

Csodálom, milyen büszkék, milyen bátrak

az új, őszi ruhában, és mennyi méltósággal,

természetesen adják át magukat az elmúlásnak,

 

nincs bennük semmi félelem, létükkel üzenik,

hogy ami halálnak tűnik, csak pihenő életerő,

s tavasszal újjászületik… "hát mégse állt meg az idő."

(idézetben : Nadányi Zoltán sorai)

 

 

 

mohos fatörzs  

emlékszem még

a tündérmesékre

mohos fatörzs

az erdő rejtekén

tündér lakik benne

táncol fák levelén

hintázik holdsugáron

fején égkék diadém

arcán gödröcske-mosoly

fészek fölé röppen

mint foszló felhőgomoly

madárral dalol egy ágon

és ha könnye csöppen

abból lesz a harmat

amint pirkad őszi ködben

csillagokat számol

az ében-bársony égen

most is annyi van még

pont amennyi régen

a tündérmesékben 

(megadott címre írt)

 

 

 

 

Megfordult a szél

 

Megfordult a szél,

a sarkon még hirtelen megállt,

tudni akarta, az utca mit beszél,

hisz annyi mindent mondanak,

de ő, vajon mit vigyen tovább?

Megállt és amíg hallgatódzott,

lassan eleredt az ég szürke könnye,

de hangosan már senki sem szólt,

hogy a fényt még megköszönje,

csak néhány nyurga nyárfa suttogott.

Valami halk búcsúszót elkapott,

ahogy csendben a földre hullt

néhány fáradt, kifakult levél,

ekkor gyorsan sarkon fordult,

sóhajukat felkapta,

  s vitte tovább a szél…

 

(megadott címre írt )