Pflugerfefi blogja

Ha a hajnal már csókolgatja szemedet,

s közben érzéssel foghatom a kezedet,

szerelmet suttog az együtt ébredés,

elhalkul a hétköznapi rákérdezés,

Oly egyforma napokkal harcolunk,

fehéret úgy szürkére karcolunk,

a szived, szivem mellett dobog,

s az idő neked is nekem is kopog,

Múlnak a szépséges  pillanatok,

pedig a neked... veled nyíló ablakok

mennyi álmot, vágyat adtak,

szívünkbe boldogságot raktak,

szerettelek és szeretem a vágyad,

ami értem izzik, megvetett ágyad,

s ha jön a végső sorsdöntő mozdulat,

egy percre szeretnèm hallani hangodat,

akàr suttogva akár keményen,

továbblépni  küzdésen, remènyen,

hallani, szívvel , mélyen szeretlek,

a túlsó oldalon sem feledlek,

Elmélyedek, mindent kizárok,

magamba fúlok önjelölt áldozatnak,

gondolatok, sorstűrő virágok,

nem adjak maguk a kárhozatnak,

nem holtak, élnek és vágynak,
kikéredzkednek a tűző napra,
nem dőlnek megbontott ágynak,
éledve ugranak nevetve talpra,


viszi a láz, mit szül az elme,
mégha botor is a látomás,
mint szabónál a foszlott kelme,
nem lesz belőle önös áldomás,


de a késztetés rója a sorokat,
nem számít ha nyög az olvasó,
nem issza meg a kannás borokat,
és műkedvelő lesz az alkotó,


nem szàmít , hisz úgy èrzi veretes,
 a gondolat mi papírra kerül,
 bár a szaga - èrezni ecetes,
 tudja, hallja, lelkében legbelül.

Vágylak, szívre ható , sötét éjben, 

ideg feszül a pezsgős pohárba,

nyögve , áradni a kiküzdött kéjben,

szerelmet rakni félre kosárba,

időtlen időkkel harcban állni,

mosolyt keresni, túlélő hévvel,

holnapok meséire rátalálni,

találkozni tisztító vérrel,

a szerelem tovább éltet,

mint gondolhatod jóbarát,

ha a szem többet ígérget,

kirúghatod a kégli oldalát,

keresve vágylak  a holdtöltéken,

mint tetőn mászkáló,ütődött,

rád mozdulok, zölden  kéken,

akár a sźívvel hozzád költözött,

vágylak, akár a gólya a fészket,

vagy a mozdulat a pillanatot,

s amint az egészből lett részlet,

leszek belőled kilakoltatott.

Ha elmész, megsúgom veled megyek,

oda is , hol fényt igérnek a látomások,

ahol nem zaklatnak a piaci  legyek,

oda is , hol már nem lesznek állomások,

ha elmész, hát tudd, hogy érted megyek,

s együtt választunk magunknak csillagot,

akkor értünk fognak nőni a hegyek,

többé nem kapunk bőrünkre billogot,

ha elmész, én tovább már nem álmodok,

ott túl az óperencián, és túl az èleten,

veled lépek , tűzjáróként, át a lángokon,

ott nem lesznek megoldhatatlan képletek.

Ha nem erre visz az utad

miért ólálkodsz felénk

fúrhatsz hegybe alagutat

nagy pompával jöhetsz elénk

de várj nem jött meghívó levél,

a túlvilágról nem jött üzenet

ne legyél már ilyen kevély

kitépett lapokból áll a füzeted

harcolni fogunk mert szép az élet,

akkor is ha kevés a kímélet

még vár ránk sok pillanat

félretolva a végitélet.