Pflugerfefi blogja
EgyébPflugerfefi• 2016. október 13. 17:37
ha
selymen sikló magány
hajdanévek vert seregevigasztalan elvonulszekeremnek dőlt kerekebotladozik, nem gurul
múló idő mákonyábantalpam alatti utakonkertek ízes tárkonyában, még keresem és kutatom
posztumuszként majd leszeksemmi , könnyebb elfeledniviharvert ,álomban elveszek,s jönnek ködök, eltemetni.
Pflugerfefi• 2016. szeptember 18. 11:29
Hát így vagyunk
hát így vagyunk, és úgy leszünk, ha végtére majd megveszünk
félre látva,félre értve,pocsolyába belelépvemagasra törünk pókfonálonszakad a fonála portálonlepottyanva nézünk bárgyúanés dagonyázunk a kátyuba miért vágyunk oda, mi istennek helyelétünk porszem volta, és termetesó és kenyér a jelünka hülyeség a fegyverünk.
Pflugerfefi• 2016. szeptember 4. 18:19
Elmúlás
Ha megtérsz utadról, s nevénszólitod a halált,
vergődő önmagad keserű életén
átcsordul, már nem kéz a kézben
megtapogat a rettegés
vele a csöndes éj,
belédsüpped a remegés
vége van, ne remélj
ahogy a réten nyíló ködvirág
eldobja szirmát órákon belül
ugy kúszik léted le a mélybe
elkorhadni így bűntelenül
várólistán csak egy vonás
megannyi kis kereszt
papiron sercegő karistolás
egy legyintéssel átereszt
ennyi az élet röpke lebbenés
mint fogason az üres kabát
közösből kiszakadó reszketés
szemed tévelygése már nem saját
kettéváltál, tested feketül
üres tok, minden kizárva,
itt maradtál, gyengén, lelketlenül,
rászabsdítva a búcsúzó világra..