Pflugerfefi blogja
EgyébRiposzt
- Mi szürke verebek, tollat rázunk,
De ahol sikkad a lét , ők is odaérnek s ha szférák zenéje zeng, parnasszus hol már nem férnek, mi már nem érünk fel,
Antitalentumnak aposztrofálva, egónkat nyakunkba akasztva, gondolatainkat rájuk okádva, selypítünk e gőgös kasztra,
S ha majd a vére hull, mert hullni fog, szolidan odaállunk, arcában megbotolva, odamondva a szürke szín is létezik ha a bíbor teljesen le van kotorva.........
Még nem tudom
Még nem tudom, hogy , hogy legyek
az élet dübörgő színpadán,
érzelmek fojtó alkonyán,
Még nem tudom, hogy jön valami
ragyogó, sejtelmes, megfogható,
nekem csillogó, nem talmi
szerény , magány mi vonzó,
Még nem tudom, hogyha idegen,
reagálok, vadul és ridegen,
leszek lágy, kedves, macsó
mint orrom alá tolt pici kacsó,
Még nem tudom, hogy mi a vége,
vissza már nem érek az elejére,
vágyakat takarja a tegnapi érzet,
lehet bármilyen szép a kinézet,
Még nem tudom, ez a kevés távlat,
valóság vagy olcsó varázslat,
játék netán gyenge színdarab,
ha úgy leszek mi belőle megmarad
Még nem tudom,hogy én leszek,
a legszebb semmitérő valóság,
de így keveset sem teszek
a létért ami csak csalárdság.
Hentesleves
Néma a szám,tenyeremen szívem,
tehát nem kell senkinek,a kutya sem veszi meg,a nyelvem béna húsdarab,nem mozog csak megdagad,
beszélni képtelen vagyok,még az agyam ami dadogvalóság nélkül szívtelen,kivágom mindkettőt hirtelen,
de ha nem kell senkinek,lesz nyelvemből s szivemből, a fazékban főve lelkileg, hentesleves, való idegből,
Kétéltű
Kétéltű vágyak halmaza,távozó létek alkonya,
az érzés neked ütközött,
ember, a két élted között,
két lelked nem lehet,
nem kell két gillotin,
hogy leüsse fejed
talán méreg a nikotin,
de kétéltű lét háború,
harc a nőnemüekért,
s jön derűre , ború,
kell a harc? a szemükért,
kopoltyú vagy tüdő,
mindkettő egyszerre,
nem megy, mert a nő
kétszer nem költ kegyszerre
legyél tehát egyszikű
soha buta kétlaki
jobb a síma egyszinű
mint többlépcsős valaki.........
Őszi sóhaj
Most tűnik el álmod
fák közt hűvös szél regél,zümmög, kacarászerdei virág nyárról meséls készül a fagyott, téli nász,
fákon a zöld moha barnára vált,indákra fekvő holdvilág, terülbokrokra feszül, a süket páfrányelfekszik,és az aljban elmerül,
október már köddé szépülnyirkos, őszi levélzetaz avarba sután beleépülés így jóllakik az enyészet
puha szeptemberi sohajok maradnak meddő óhajok,.