KalmarKriszti blogja

Az utolsó vacsora 

Együtt lépünk a terembe, 

tizenketten asztalodnál

körbeülünk, mint a gyermek 

a finom uzsonnánál. 

Pászkát veszel a kezedbe, 

most minden szem csak Téged néz, 

áldást mondasz és megtöröd

testedet az üdvünkért. 

Szőlőtőkéd jó bort termelt, 

szőlővessződön szép gyümölcs, 

áldást mondasz s körbeadod

véredet az üdvünkért. 

Összegyűlünk mai napig,

várjuk, hogy újra itt legyél. 

együtt ihassuk az új bort

az Atyával, az üdvünkért. 

Áruló Júdás 

Mondd, hányszor vagyunk 

életünk során Jézust 

eláruló gúny, 

ki kedves csókkal 

tőrt döf Krisztus hátába

harminc ezüstért?

Törvényszegő, ki

sutba vág Mennyországot

ördögi bűnért. 

Karácsonyi ajándék

Ezüst pehely zöldfa ágon, 

Ezer ima felhő ágyon, 

Karácsonynak éjszakáján

Kioson a ház ablakán. 

A szél hátán tovalibben, 

Angyalkarok tartják ébren, 

Egyik kisebb, másik nagyobb 

Bárányfelhő alakzatok... 

Kérések és sóhajtások, 

Hálás szívből törő álmok

Könnycseppje az égi trónnál

Megpihen az Úr lábánál. 

Ölbe veszi mindegyiket

S ajándékát mindenkinek 

Beleteszi díszdobozba, 

Vigye haza otthonába, 

Bontsa ki a fenyő alatt, 

-Hová ezüst pehely szaladt-

Elvinni az üzenetet :

Az ajándék a Szeretet. 

Templomba érve

Régen hoztam ajándékot,

a tálcám most is üres. 

Elfelejtettem az illatod

és azt is, hogy mit szeretsz!

Csak nézem a kopott tálcám kezemben:

Itt sorakoztak rajta régebben 

háláim, könnyeim, bánatom, örömöm... 

Most nem látok rajta semmit. 

Hová lettek? 

Nem tettem rá! Elfelejtettem. 

Vagy elvitte a hús-vér bálvány, 

kinek szenteltem gondolataim, perceim? 

Most újra előveszem,

hiszen üres kézzel nem állhatok Eléd! 

Mint gyermek állok Előtted, 

ki atyjához jön látogatóba

s ajándékot készít neki otthonról. 

A templomba úgy lépek be, 

mint szülői házba. 

Látogatóba, de mégis haza. 

Átnyújtom tálcám:

Tessék, itt a mindennapok gondja, 

a háláim, a szorongásaim, 

a félelmeim, 

az érzéseim, 

a nem érzéseim, 

a jelenem, 

a múltam, 

a jövőm... 

Fogd a kezedbe! 

Markold és szorítsd! 

Úgy szorítsd, hogy soha többé 

ne tudjam visszavenni! 

Neked adom. 

A Tied. 

Örökbe! 

Szürke világom

Elszürkült minden

szürke a lelkem

szürke a táj és

szürke a felhő 

szürke a testem 

szürke a távcső 

szürke a hitem

szürke a házam

szürke a vizem

szürke a lábam

szürke telepszik most a világra

szürke a lelkek nagy vajúdása

a szürkeségben valami eljő

Isten lehet vagy csak egy neoncső

fénye oszlatja a szürkeséget

kettéválasztja a szürke léget

szívemben fény gyúl

valami éget

hová tette Isten a szürkeséget?