KalmarKriszti blogja
VallásTalán csak fikció
Kalmàr Kriszti: Talán csak fikció
Talán fikció, talán èdes álom,
hogy a Bèke Istene rám találjon...
Ne trombitával, ès ne pergő dobbal,
jöjjön el tavaszi, lágy fuvallattal!
Járja át lelkemet rózsa illatával,
ringassa testemet angyalok dalával!
Most kinyitom az ajtót, áradjon a fèny!
Isten mindig Isten. Most ès mindörökké.
Otthon
Isten,
Haza,
Szeretet,
Hazaszeretet,
Isten haza szeretett. ☺😇
Pünkösdi lélekkel telve
Pünkösdi lélekkel telve
Mint a bagoly, bölcsen szól az,
kiben lakik a Szentlélek,
s göröngyös úton jár lába.
Szelíd, mint a fehér galamb,
csőrében olajfaággal,
és mint öszvér, olyan makacs:
nem tántorodik el hitben.
Szíve puha, lüktető hús,
nem nehéz, hideg, mint a kő.
Száraz lelkük is virágzik,
mint sivatagi aloe,
s szavaik, mint perzselő tűz,
mely' a Napnál is ragyogóbb.
Kiket mennyei szél átjár
örülnek, vigadnak, mint kik
részegségtől mámorosak.
Daluk oly' selymes, angyali,
mint az égi hárfa hangja,
s a zöldellő fák ágain
zamatos mannát teremnek.
Az úton Debrecen felé
Az úton Debrecen felé
Boldogság perceit tartom számon
miközben épp hatvannal haladok
kék autómmal Debrecen felé...
Útszéli animáció forog:
pünkösdi lángnyelvekbe borított
pipacsok integetnek messziről,
mellettük kis mezei virágok
királyok ruhájánál is szebben
öltözködnek az Úr szekrényéből.
Boldogság tölt el, számolom ismét
a perceket. Nem vagyok egyedül
a kocsiban : Az úton mellettem
ül Isten, éppen Debrecen felé...
Mint a kalász...
Mint a kalász...
Csak legyél mindig pozitív,
lásd meg mindenben a szépet!
Add át magad, mint ahogy a
búza meghajol a szélnek.
Legyen bár mennydörgő vihar,
mi kettétöri a fákat,
kalászok békésen ringnak
földig, míg az idő várat.
A viharban állj meg te is,
gondold csak át az életed!
Hányszor fogta meg az Isten
a kezedet, és vezetett!
Hidd, hogy most sem lesz ez másképp,
hiába borult be az ég,
felhők egyszer elvonulnak,
szebb napok jönni fognak még!