KalmarKriszti blogja

Kalmàr Krisztina:

-Máriapócsi kegyhely-

nem szól semmi, csak a csöndesség

mint egy régi ima

a padok réseiben alszik a por

és a levegőben valaki

mintha sírna

a kép néz

de nem üveg az, nem vászon,

valaki tekint át rajta

a túloldalról

a könnyező szem nem ábrázol

hanem emlékeztet

valaha itt valaki megbocsátott

valaki meggyógyult

valaki csak ült, és sírt

nem szólt Istenhez

csak reszketett benne, némán

Máriapócs

a nevét is csak suttogni lehet

mert van nevek mögött is kegyelem

és némely föld alatt

szent könnyek vannak elásva

nem vagyok méltó

de jövök

ahogy minden, ami megtört,

ami keres,

ami már nem kér,

csak remél,

és leborul a Jóisten előtt

Nyár lelke szól

Egy tábla napraforgó néz az égre,

mint szent nyájak, kik Nap felé hajolnak,

s az erdő áll mögöttük csendes fénybe’,

hűs lombja közt madárdalok dalolnak.

Az út szélén piroslik egy pipacs,

mint láng, mit Isten kézzel festett éppen.

Szirmát viszi a szél, s ha sír, ha kacag,

örömöt hint a földön és az égen.

A nap nevet – a létre rátekint,

s az ég se véli most az embert bűnnek.

Mert szép a világ, ha a szív megint

gyermekként örül fának, fűnek, hűsnek.

A pipacs halk, de benne zeng a hit,

a napraforgó szirma zsoltárt nyit meg –

s az erdő zúg, mint templom ajkain,

hol zöld harangok zengik Istenünket.

Áldott húsvét

Áldott húsvét reggel 

köszöntött e tájra,

Jèzus feltámadásának

magasztos napjára.

Szálljon áldása örökre

most minden magyarra,

dicsőítse Őt nemzetünk

apraja ès nagyja!

Piros szín a tojáson

jelkèpezi vèrèt,

Elhozza szívünkbe

az örömöt és bèkèt.

Tiszta forrásból 

èlő vizet merítve

kívánok kellemes 

húsvéti ünnepet!

Kalmàr Kriszti: 

Áldott Virágvasárnap 

A tömeg összegyűlt,

izgatottan várnak,

magasba lendülnek

a szentelt barkaágak.

Remènnyel telik meg

a lüktető levegő,

"Áldott, ki az Úr nevében jő!"

Hallgatnak mèg a kövek,

nem kell nekik szólani,

az elhalt búzaszem is

csak Tèged fog szolgálni...

Húsvét hírnöke, Virágvasárnap!

Zengjen hozsanna Dávid fiának!

Az idèzet: Mt11/10

Kalmàr Kriszti: Talán csak fikció 

Talán fikció, talán èdes álom,

hogy a Bèke Istene rám találjon...

Ne trombitával, ès ne pergő dobbal,

jöjjön el tavaszi, lágy fuvallattal!

Járja át lelkemet rózsa illatával,

ringassa testemet angyalok dalával!

Most kinyitom az ajtót, áradjon a fèny!

Isten mindig Isten. Most ès mindörökké.