KalmarKriszti blogja

Pünkösdi lélekkel telve 

Mint a bagoly, bölcsen szól az, 

kiben lakik a Szentlélek, 

s göröngyös úton jár lába. 

Szelíd, mint a fehér galamb, 

csőrében olajfaággal, 

és mint öszvér, olyan makacs:

nem tántorodik el hitben. 

Szíve puha, lüktető hús,

nem nehéz, hideg, mint a kő. 

Száraz lelkük is virágzik, 

mint sivatagi aloe, 

s szavaik, mint perzselő tűz, 

mely' a Napnál is ragyogóbb.

Kiket mennyei szél átjár

örülnek, vigadnak, mint kik

részegségtől mámorosak. 

Daluk oly' selymes, angyali,

mint az égi hárfa hangja, 

s a zöldellő fák ágain

zamatos mannát teremnek. 

Az úton Debrecen felé 

Boldogság perceit tartom számon

miközben épp hatvannal haladok

kék autómmal Debrecen felé... 

Útszéli animáció forog:

pünkösdi lángnyelvekbe borított

pipacsok integetnek messziről, 

mellettük kis mezei virágok

királyok ruhájánál is szebben

öltözködnek az Úr szekrényéből.

Boldogság tölt el, számolom ismét 

a perceket. Nem vagyok egyedül 

a kocsiban : Az úton mellettem 

ül Isten, éppen Debrecen felé... 

Mint a kalász... 

Csak legyél mindig pozitív, 

lásd meg mindenben a szépet!

Add át magad, mint ahogy a 

búza meghajol a szélnek. 

Legyen bár mennydörgő vihar, 

mi kettétöri a fákat, 

kalászok békésen ringnak

földig, míg az idő várat. 

A viharban állj meg te is, 

gondold csak át az életed!

Hányszor fogta meg az Isten 

a kezedet, és vezetett!

Hidd, hogy most sem lesz ez másképp, 

hiába borult be az ég, 

felhők egyszer elvonulnak, 

szebb napok jönni fognak még! 

Kínszenvedési ostorozás

Egy ostorcsapás érted,

                       Jézus összeszorítja fogát, 

Egy ostorcsapás értem, 

                       most erősen felszisszen. 

Egy csapás a káromkodásért, 

                        Térdei már remegnek, 

Egy a megbántott szülőkért, 

                         miközben fájdalomtól füldre hull. 

Egy a gyilkosság bűnéért, 

                           mint piros rózsa nyílik szét a bőre, 

Egy a lopásért

                           fröccsen vére levegőbe. 

Egy a hazugságért

                            Ő erőtlen felordít, 

Egy az irigységért

                             a szeme rád tekint:

Egy a felebarátért, 

és egy értem, 

egy teérted... 

Az utolsó vacsora 

Együtt lépünk a terembe, 

tizenketten asztalodnál

körbeülünk, mint a gyermek 

a finom uzsonnánál. 

Pászkát veszel a kezedbe, 

most minden szem csak Téged néz, 

áldást mondasz és megtöröd

testedet az üdvünkért. 

Szőlőtőkéd jó bort termelt, 

szőlővessződön szép gyümölcs, 

áldást mondasz s körbeadod

véredet az üdvünkért. 

Összegyűlünk mai napig,

várjuk, hogy újra itt legyél. 

együtt ihassuk az új bort

az Atyával, az üdvünkért.