KalmarKriszti blogja
VersTèli sèta a tónál
Kalmàr Kriszti: Tèli sèta a Vekeri- tónál
Beköszöntött a tél
hópelyhes függöny mögül integet
fakulnak a színek a tájon
mint az agyonmosott ruhán
a fehér pedig illik mindenhez.
Èhes varjú kering magasan a tó felett
aminek a medre üres mint
a felborított vizespohár
amit vendègsègben fennhagynak az asztalon.
Elkalandozva sètálok a parton.
A nagy fűzfa sárgásbarna poncsót vett fel magára
az öregedő stèg mellett amit
egy ideig ellepett a szűz hó
amíg sáros bakancsok össze nem taposták...
Ember és tó
mint anyának gyermeke,
nekem így is szèp.
Álmodtam az éjjel
Álmodtam az éjjel
Gyötrő álmokban felvillansz újra
karod kígyókènt fonódik derekamra,
de az a fájdalmas nagy igazság,
hogy règ halott a valóság.
Előtte a tavaszt hozod magaddal,
mitől rügybe borul e balga lèlek
ès virág nyílik hová lèpek,
aztán a fekete faktum talaján
a rideg tèl vicsorít rám.
Mindent takar a vastag jègpáncèl,
horizontig,míg az èg a földdel összeèr.
Fagyos kèzzel tèpem a kihűlt rózsát
ès mellkasodra ültetem a trónját:
Emlèkezz,ki voltam!
S hogy egykor ez a rózsa èrted virított...
Realisztikus farsang
Kalmàr Kriszti: Realisztikus farsang
Farsang az egèsz èletünk...
nèha sírunk, nèha nevetünk...
Cserèlgetjük az álarcot,
amit az èlet ránk szabott:
hol sötétben járunk
ès szemfogunk villan,
hol fehèr szárnyunk
fènyben csillan...
Köszönünk, s mondjuk:
"Jól vagyok."
Miközben elöntenek
tömb bajok,
ès nevetünk sírva a
tükörbe,
míg az EKG nem egyenes,
hanem görbe...
Talán csak fikció
Kalmàr Kriszti: Talán csak fikció
Talán fikció, talán èdes álom,
hogy a Bèke Istene rám találjon...
Ne trombitával, ès ne pergő dobbal,
jöjjön el tavaszi, lágy fuvallattal!
Járja át lelkemet rózsa illatával,
ringassa testemet angyalok dalával!
Most kinyitom az ajtót, áradjon a fèny!
Isten mindig Isten. Most ès mindörökké.
Telihold
Telihold
Teliholddal keringőző
varázslatos csillagok
gyertyafüsttel hozzád szállnak
kèrèsek ès sóhajok.
Gyertya füstje köddé válik
reggel már a fèny ragyog
zúzmarával üzen Isten:
Kèzen foglak, itt vagyok!