KalmarKriszti blogja

Karácsonyi ajándék

Ezüst pehely zöldfa ágon, 

Ezer ima felhő ágyon, 

Karácsonynak éjszakáján

Kioson a ház ablakán. 

A szél hátán tovalibben, 

Angyalkarok tartják ébren, 

Egyik kisebb, másik nagyobb 

Bárányfelhő alakzatok... 

Kérések és sóhajtások, 

Hálás szívből törő álmok

Könnycseppje az égi trónnál

Megpihen az Úr lábánál. 

Ölbe veszi mindegyiket

S ajándékát mindenkinek 

Beleteszi díszdobozba, 

Vigye haza otthonába, 

Bontsa ki a fenyő alatt, 

-Hová ezüst pehely szaladt-

Elvinni az üzenetet :

Az ajándék a Szeretet. 

Templomba érve

Régen hoztam ajándékot,

a tálcám most is üres. 

Elfelejtettem az illatod

és azt is, hogy mit szeretsz!

Csak nézem a kopott tálcám kezemben:

Itt sorakoztak rajta régebben 

háláim, könnyeim, bánatom, örömöm... 

Most nem látok rajta semmit. 

Hová lettek? 

Nem tettem rá! Elfelejtettem. 

Vagy elvitte a hús-vér bálvány, 

kinek szenteltem gondolataim, perceim? 

Most újra előveszem,

hiszen üres kézzel nem állhatok Eléd! 

Mint gyermek állok Előtted, 

ki atyjához jön látogatóba

s ajándékot készít neki otthonról. 

A templomba úgy lépek be, 

mint szülői házba. 

Látogatóba, de mégis haza. 

Átnyújtom tálcám:

Tessék, itt a mindennapok gondja, 

a háláim, a szorongásaim, 

a félelmeim, 

az érzéseim, 

a nem érzéseim, 

a jelenem, 

a múltam, 

a jövőm... 

Fogd a kezedbe! 

Markold és szorítsd! 

Úgy szorítsd, hogy soha többé 

ne tudjam visszavenni! 

Neked adom. 

A Tied. 

Örökbe! 

Szürke világom

Elszürkült minden

szürke a lelkem

szürke a táj és

szürke a felhő 

szürke a testem 

szürke a távcső 

szürke a hitem

szürke a házam

szürke a vizem

szürke a lábam

szürke telepszik most a világra

szürke a lelkek nagy vajúdása

a szürkeségben valami eljő

Isten lehet vagy csak egy neoncső

fénye oszlatja a szürkeséget

kettéválasztja a szürke léget

szívemben fény gyúl

valami éget

hová tette Isten a szürkeséget? 

Az Úr örökzöld köntöse

Ott álltam Isten előtt összetört szívemig ázva,

átitatva a Keserűség, a Fájdalom esőcseppjeivel.

A nehéz lelki teher alatt összeroskadva, sárba hullva,

amikor eszembe jutott, hogy hangosan megszólítsam Őt.

Félszegen felnéztem Rá, tekintetét kerülve,

és akkor... és akkor Ő ujjaival lágyan megérintett.

Gyengéden leemelte rólam a Tagadás kabátját.

Ó, te, Tagadás! Azt merted mondani, hogy nincs Isten?

Mondhattad, mert közben az Úr levette rólam Reményvesztett ingem.

"Itt állok, Uram! Látod? Ez vagyok Én!

Porból teremtettél és egyszer porrá leszek én.

De addig is: Add rám, Atyám, Szereteted hófehér ingét!

Add rám, kérlek, Hited örökzöld köntösét és ígérem:

életemben is és halálomban is hű szolgálód leszek én!"

Ekkor Ő meghallotta tűzzel telt szavam,

rám adta dicső fényével színezett örökzöld köntösét.

Új ruhámban, új emberként bátran nézek a szemébe.

Hite a sárból felemelt, fényétől kivirult a táj,

és Szeretete felszárította összetört lelkemről az esőcseppeket.

2016. március 

2022.01.16.

Pünkösd után 30.vasárnap

Lk 18,18-27

A gazdag ember.

18Egy előkelő ember megkérdezte: „Jó Mester, mit tegyek, hogy elnyerhessem az örök életet?” 19Jézus ezt válaszolta neki: „Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak az Isten. 20Ismered a parancsokat: Ne törj házasságot, ne ölj, ne lopj, ne tégy hamis tanúságot, tiszteld apádat és anyádat.” 21Az kijelentette: „Ezt mind megtartottam gyermekkorom óta.” 22Ennek hallatára Jézus ezt mondta neki: „Egy dolognak még híjával vagy. Mindenedet, amid csak van, add el, s oszd szét a szegények közt, és kincsed lesz a mennyben. Aztán gyere és kövess engem.” 23Amikor ezt meghallotta, igen elszomorodott, mert nagyon gazdag volt.

A gazdagság veszedelme.

24Amikor Jézus ezt látta, így szólt: „Milyen nehéz bejutni a gazdagnak az Isten országába! 25Könnyebb a tevének átmenni a tű fokán, mint a gazdagnak bejutni az Isten országába.” 26Erre hallgatói megkérdezték: „Hát akkor ki üdvözülhet?” 27Ezt felelte: „Ami az embernek lehetetlen, az az Istennek lehetséges.”

Jézus és a gazdag ember 1

Mennyországba nem lehet helyjegyet venni

sem üdvösség - bérletet pult alól kérni

sem előkelő páholyt angyali karba

se aranyat adni a Szent Mihály kardba. 

Szent Péter sem adja zsetonért a kulcsot

jobb ha elfelejted Édenért a puccsot

Úr sem pénzért adta a váltságlevelet

oszd szét vagyonodat és kövesd Mesteredet!

Másik "feldolgozásban" :

Jézus és a gazdag ember 2

Az ítéletkor tele zsebbel megállok Előtted:

Jézus, kérek egy üdvösség - bérletet! 

Mellé egy jó helyet az angyali karba, 

Itt egy arany tömb a Szent Mihály kardba! 

Szent Péter, barátom! Nézz másfelé kicsit, 

Kezedbe nyomok egy üveg whiskyt, 

ha átléphetek ezen a rozsdás kapun

és nem nézed a nevem azon a lapon! 

Amit a Földön gyűjtöttem ott kell hogy hagyjam? 

Kincseket, pénzemet a szegényeknek adjam? 

Nem mondok semmit, nem erre gondoltam... 

Hagyjuk is inkább, én már  itt se voltam! 

Egy kicsit komolyabbra fogva:

Jézus és a gazdag ember 3.

Itt állok Előtted, óh, a lábam remeg, 

Kérdeznék is Tőled, de oly' nagy a tömeg! 

Rád nézek félénken, szólnék... Nem szól a szám... 

Békességed önt el és Te felfigyelsz rám.

"Jó Mester, mit tegyek, 

hogy elnyerhessem az örök életet? "

Tartsd meg a Mózesi törvényeket! 

"Megtartottam őket gyermekkorom óta." 

Válaszodat vártam már olyan régóta! 

"Add el mindenedet, oszd a szegényeknek, 

Kincsed lesz a mennyben, hogyha követsz engem! "

Szomorúság önt el, csavarja a szívem, 

Akkor még nem tudtam: Te vagy az én Kincsem!