KalmarKriszti blogja

A valóság nèlküled 

Mint bújós gyerkőc, aki még emlékszik előző,

megfejtetlen léteire, s most tàrsat imígy lát:

csak simogatva a selymes lelked gondolok én rád.

Bár kifeszített, párás képzeletem puha vászna 

szép szavak oltárán felajánlott áldozat. Égő,

hamvas mézízű emlékünk rút tükör éle.

Mégis: az àlom rejtett vágyak felfedezője,

éjjel túl szabadon kószáló és zabolátlan.

Csakhogy most ébren nem kellek, hát ezután nem 

kell nekem álmom rózsaszirom köntösbe takarva.

Napfelkelte

A felkelő Nap
Holdnak hátat fordított,
sosem békülnek.

Álom (disztichon) 

Esteledik, kör jégtakaró fedi már el a Holdat, 

Fátyolos éj üvegén réveteg álmokat ír. 

Élet tánca

Bolondosnak lenni, 

Pillanatnak élni, 

Jót remélni, 

Halált kinevetni, 

Örömtáncot járni

Egyedül...

Mégsem :Istennel. 

Jó éjt!

A Hold fészket rakott a fa tetején,

Felszínével cirógatta a leveleket,

Miközben csillagmintás ágyneműt húzott

Az éjszakára és jó éjt kívánt.