KalmarKriszti blogja
VallásA kertész rózsája
A kertész rózsája
Mennyország földi
kertjében, száraz,
szikkadt földjében
vadrózsa nyílott.
Levele fakult,
szirma földre hullt,
szára földre dőlt,
tüskéje csak nőtt...
Látta a kertész,
szíve megszakadt,
saját vérével
mentette meg azt.
Levele zöldült,
szirma virágzott,
kertész könnyében
gyökere ázott...
Tolvaj jött álnokan,
rózsát szemelte ki,
Pokol országába
majd jó lesz őneki.
De szólt a kertész:
"A rózsa enyém!
Földemen termett
e vad tünemény!
Én öntöztem,
én tápláltam,
éjjel-nappal
virrasztottam!"
Tolvaj megijedt,
messzire futott,
Kertész kertjébe
vadrózsa nyílott...
Szívem utánad vágyakozik
Szívem utánad vágyakozik
Mint oázist kereső
sivatagban tévelygő,
ki szomjazza igédet,
az örök élő vizet,
lelkem most hozzád kiált:
Szentlelkeddel ölelj át!
Éhezem, én Istenem,
Oltáriszentségedet,
mint szegény, szakadt koldus,
ki két napja nem evett,
se frisset, se hideget:
Jöjj, Uram, táplálj engem,
örök életem legyen!
Szívem utánad vágyakozik,
örökké hűen várakozik,
mint szerelmes hitves kedvesét:
Áraszd rám szíved szeretetét!